Amikor a tanár szava szent, és sérthetetlen volt

A hatvanas-hetvenes évekig a tanító, vagy tanár - ha kimondott valamit, akkor az úgy volt.  Gyermek, szülő előtt egyaránt.

Nem volt apelláta, de nem is gondolkodott el rajta senki, hogy lehetne...
Ekkor már sok családban a gyerek "egyenrangúként" nevelkedett, ettől függetlenül valahogy tudta, érezte, hogy a szülő szava szent. 
Persze voltak kilengések, próbálkozások, de az vagy így, vagy úgy le lett állítva. Büntivel. Akkoriban még nem volt tilos a pofon, de sok szülő már nem élt vele. 
Van, volt rengeteg más módja a "kordában tartásnak". Zsebpénzcsökkentés, tévézés csak mesére korlátozva, és a többi. 
És mivel a szülő szava szent volt, ezért aztán ha ő azt mondta, hogy a tanár szava szent, akkor azt kétségbe vonni nem lehetett.
De minek is? 
Ekkor már tilos volt az iskolákban a fizikai fenyítés, egyes helyeken előfordult még - akár a szülők is támogatták - de a jobb, menőbb iskolákban már nyomát sem lehetett fellelni.
Persze ekkoriban is volt olyan tanár, akit nem szerettünk. És miért? Mert nem éreztük a valódi odafigyelést, hogy tényleg érdekli, hogy mi van velünk, hogy haladunk, hogy név szerint minket lát a naplóban, nem pedig az anyakönyvi számot, akinek x anyagot határidőbe a fejébe kell verni.
És tudtuk, hogy az a tanár, akit szeretünk, - nyilván kölcsönös volt - az képes bármire, hogy kihozza belőlünk a maximumot. Korrepetálás - nem anyagi alapon - szülővel konzultálás, családi látogatás - és mivel ezek azért nem voltak olyan nagy élmények - jó volt megúszni.
Ezért amennyire csak bírtunk teljesítettünk. 
És ha valami mégsem ment rendjén, és jött a "beírás" (alsóban még így hívták), később az osztályfőnöki, akkor nem azt mondtuk otthon, hogy "az a hülye tanár már megint nem száll rólunk", hanem hogy hoztam egy beírást. 
Aztán a szülő elolvasta, megcsóválta a fejét és azt mondta: Ejnye gyermekem! Nem szégyelled magad? Szerencsétlen tanár mindent megtesz érted, Te meg így hálálod meg! Foglald jóba magad!
- A lényeg, hogy a tanár mellé állt, nem adott alánk lovat...  
Az más kérdés, hogy lehet másnap felment az iskolába, és négyszemközt megtárgyalták az "ügyet", de a tanár szava akkor is áthághatatlan maradt...


Fotó/Fortepan/Szalay Zoltán

Megjegyzések