Kádban fürdésről van szó, mielőtt leharapják a fejemet.
Hét közben gyereknek lavórban fürdés, felnőttnek lavórban mosdás volt soron.
Ez még akkor is szokás volt, amikor már ilyen fürdőszobák voltak a városokban.
Hét közben gyereknek lavórban fürdés, felnőttnek lavórban mosdás volt soron.
Ez még akkor is szokás volt, amikor már ilyen fürdőszobák voltak a városokban.
Az, hogy folyóvíz van a házakban nem olyan régi dolog.
Az idősebb, 70-80 éves generáció nagy része még úgy nőt fel, hogy hordani kellett a vizet mindenhez.
Főzéshez, mosáshoz, mosogatáshoz, mosdáshoz, fürdéshez.
Ez azért egy 6-7-8 tagú család esetében tetemes mennyiség.
Jó esetben az udvaron volt az ásott, vagy fúrott kút, az csak pár tíz méteres utat jelentett. De ha rossz volt a víz valamiért, vagy az udvarban nem volt kút, akkor lehetett menni messzebbre.
Sok helyütt szennyezett, vagy nitrátos volt a talajvíz, ott bizony menni kellett.
Így aztán megnézték hova teszik, az utolsó cseppig.
Reggelente mosdottak persze, és általában az esti is meg volt.
Viszont hajat nagy eséllyel két hetente mostak, az a mondás járta, hogy minél többször mossuk, annál zsírosabb.
Gyűjtötték is sok helyütt hozzá az esővizet, mert attól még szebb lesz a haj. És bizony esküdtek az ecetes öblítésre is....
A fürdésre a legtöbb családnál ki volt jelölve egy nap, ekkor aztán mindenki végigtisztálkodott.
Valami miatt erre a hétfő volt a legalkalmasabb. Akár volt tévé, akár nem - a legtöbb helyen ekkor tisztálkodott a család végig. Mikor volt már televízió - akkor persze érthető volt, hisz ezen a napon nem volt műsor.
Falun sokáig az volt a szokás, hogy először a gazda, utána pedig szépen, sorban a rangban utána következők. Legvégén a gyerekek, és az idős, már munkát végezni nem tudók.
Idővel aztán ez fokozatosan megváltozott. A hatvanas években már első volt a gyerek, utána az asszony, majd az "ember"... De a vége ekkor is a legidősebb volt.
Tévedés ne essék: nem voltak koszosan, tisztálkodtak naponta. Egyszerűen úgy tanulták - ami nem butaság - hogy a mindennapos fürdés többet árt, mint használ. Hisz a bőrről minden nap lemossuk a természetes védőréteget, ami gátat vet a baciknak.
Aztán persze ott volt az a nem elhanyagolható dolog is, hogy ahol hordani kellett a vizet a fürdéshez, az nagy munkával járt.
Vízért menni, bevinni a kádat, kimosni. Melegíteni folyamatosan a vizet, hogy legyen mivel pótolni.
Egy kádba azért rendesen kellett víz - még akkor is, ha nem töltötték félig. Közben is rakni fel a vizet, időnként még kiszaladni egy kis pluszért.
Közben is a fölösleget kimerni, hisz hűlt is a víz, pótolni meg csak úgy lehetett a meleggel, ha nem maradt mind benne.
A végén meg, mikor mindenki lefürdött - szépen az egészet kimerték, aztán az udvart végiglocsolták vele.
Vagy ha hideg volt, akkor oda öntötték, ahol egy kis lefolyó árok volt.
Fotó: Juráncsik Norbert