Régen még haza fele menet is megsavanyodhatott a tej...

Persze nem mindig, de jó párszor előfordult...
A  szavatossági idő nevetségesen rövid volt még a hatvanas években...   De sokak szerint a mostani tejtermékek minősége az ami nevetséges. 

Nézzük akkor: 
1960-ban nem lehetett egyszerű friss árút kapni. Nem csoda, ha a háziasszonyok próbálták úgy intézni a dolgot, hogy már reggel beszerezzék a tejtermékeket, hisz akkor volt igazán biztos, hogy frisset kapnak. Ettől függetlenül előfordult, hogy mire hazaértél a kannás tejjel már csak aludttejnek rakhattad le, vagy túrót készítettél belőle.
Persze a mai tej viszont más miatt nevetséges...
Akkortájt a legtöbben kannás tejet vettek, melyért alumínium tejeskannával mentek. Ezek egy-két literesek voltak, és a hazavitt tejet még forralni kellett, nem volt pasztőrözött. Ez a tej nyáron aznap volt még alkalmas fogyasztásra - persze csak ha valamennyire hűtötték. Telente sokszor  nagy jégdarabok voltak benne... 
Igaz, hogy a palackos tej pasztőrözött volt, egy szemmel sem volt hosszabb ideig tartható, mint kannás társa. Így volt ezzel a kakaó is.
A joghurt, kefir még 3 napig volt jó. Ekkor még nem volt gyümölcsjoghurt. Ha mondták volna, hogy van olyan, csak néztünk volna, mint borjú az új kapura.
Emlékszem, mikor a hetvenes években elkezdték forgalmazni, eleinte nagyon idegenkedtünk tőle, hisz hogy jön az ki, hogy aludttejbe valami gyümölcsöt kevernek...? Ekkortájt még a gyümölcslevest is a legtöbben rántással, vagy maximum tejjel habarva készítették. Elképzelhetetlen volt a savanyú tejföllel, vagy joghurttal párosítás. 
Mennyi ideig jó már a tejföl? Mennyi a szavatossági ideje? Úgy rémlik nagyjából egy hónap lehet.
Na, régen egyetlen nap volt...  Hát igen... A tejtermékeknek normálisan gyorsan tönkremennek. Persze mostanában már ultrapasztőröznek, így egyetlen baci sem marad bennük.  Azt mondják sokan, hogy...tej sem...  A valóság azonban az, hogy nincs benne semmi baci, ha hidegen tartják - nincs ami szaporodjon. 
A tejszínt is pont eddig lehetett tartani - egy egész napig, és furcsa, de a túrót is. 
Emlékszem, hogy régen mikor túrós palacsintát készítettünk, másnap reggelre már volt egy jellegzetes másnapos  íze. 
Ez már mostanában nincs. Sőt még harmadnap sem, semmi. 
A juhtúró viszont 3 napig volt jó, a gomolya is. Nem véletlen, ezekben só is van, tartósít. 
Aztán ott volt a vaj, ami 4 napig volt ehető. Ha nem volt hűtő, akkor szimplán megavasodott. Sárga lett, és szúrós ízű, de akkoriban ritkán dobtuk ki, nem lehetett pocsékolni.
A krémsajtok is csak aznap voltak jók, manapság az is időtlen időkig eláll...
Furcsa, mert úgy emlékszünk az akkori sajtokra, hogy milyen csodálatosak voltak, teljesen más állag, más íz, de a lejáratuk maximum 8 nap volt. És amúgy az emberek akkor is panaszkodtak a minőségük miatt. 
És hogy azért lássuk, a korhoz képest volt választék, felsorolom a sajtokat.
Ementáli, Pannónia, Kisalföldi Cheddar, Trappista, Óvári, Köményes, Eidami, Pálpusztai, Lajta, Ilmici, Márvány, Camembert, Hóvirág, Túra, Füstölt, és a kockasajtok...
Jó, persze nem annyi mint manapság, és kisebb boltokban csak pár fajtát lehetett kapni, de aki egy ÁBC-be betévedt, az válogathatott.