A régi időkben - mint más téren is - nem a divattal foglalkoztak terhesség idején, hanem a kényelemmel és a praktikummal.
Tévedés, ha azt hisszük - nem voltak kismama ruhák. Voltak bizony, akkor voltak csak igazán.
Aki úgy gondolja, hogy akkoriban felvettek pár számmal nagyobb ruhát az nagyon is téved, ugyanis - bár vásárolni kelletőset nem igazán lehetett, vagy megvarrták otthon, vagy megvarratták egy ismerőssel az új, kényelmes, laza, szellős ruhát.
Ugyanis akkortájt az orvosok javasolták, hogy ne hordjanak szorosabb dolgot, semmi se legyen feszes, kényelmetlen.
Ezért olyan ruhába bújtak, ahol a poci feletti anyag bő volt, kényelmes lett így akár ülve, állva is - egész nap.
Mert hogy nyilván dolgozni kellett ekkor is, az utolsó 4-6 héten voltak otthon szülésin.
És mivel a legtöbb nő nem űlő, hanem álló és fizikai munkát végzett, ezért kifejezetten a kényelemre mentek.
A pocak mind nagyobb, a láb dagadni kezd, fárad a derék - ez mind olyan tünet, amit egy kismama közelről ismer.
Egy idő után már nehéz az állás is, ráadásul figyelni kell rendesen, mert a növekvő pocak miatt előbb-utóbb romlik a "kilátás" is. Nagyobb a balesetveszély így, és akár könnyen meg is csúszhat az ember.
Egy biztos - még ünnepi alkalmakra sem hordtak akkoriban az anyák tűsarkút, még átlagos magasat sem, maximum a trottőr volt elterjedt, és még egy - a kismamacipő.
Ez - bár nem tetszetős a férfiszemnek, de a terhesség nem is arról szólna, hogy a férfiembernek jó legyen, hanem az időben a mamára és a babára gondoltak.
A mamának kifejezetten hasznos volt, mert tartotta a bokát, stabilitást adott, estére nem volt felpüffedve annyira, mint egy papucsban mondjuk.
Készült több színben, zártan, vagy nyitott orral, és sarokkal, vászonból, vagy bőrből, nyárra meg lyukacsos bőrből, apró kis mintákkal.
Voltak akik nem hordtak mást a világ minden kincséért sem, és voltak olyanok is, akik semmibe nézték - ők voltak a kevesebben.
Az asszonyok idővel annyira megszokták viselését, hogy sokszor terhesség után is hordták legalább otthon a házimunka idején.
És persze ott volt a munkahely - ha fizikai, vagy állómunkát végeztek, akkor ez , vagy ehhez hasonló volt a munkacipő - és sok helyütt még ma is ez.
Fotó: Fortepan.hu/Kiskos Vajk