Ha valaki eltávozik szeretteink, ismerőseink közül, és néha felvetődik valami olyan cselekedete, ami miatt problémák adódtak, akkor előbb-utóbb valaki megszólal:
- Halottakról jót, vagy semmit...
Maga a mondás alapja még valamikor az ókorban, ie.600-ban kimondták, "halottakról jól, vagy semmi"...
Aminek a jelentése annyit tesz, hogyha már idézünk egy elhunyttól, akkor legalább pontosan tegyük.
Ennek azért más a jelentése, biztos nincs köze a mostani szófordulatnak hozzá.
Aztán ott egy görög mondás, ami konkrétan arról szól, hogy a halottat kritizálni nem szabad, tilos.
De biztos, hogy tőlük ered? Vagy egyszerűen minden népben felvetődött valamilyen formában, hogy jobb, ha a halottakkal, pontosabban szellemeikkel nem kekeckedünk?
Na de miért ne lehetne? Hisz a tettek emléke akkor is megmarad, ha a "tettes" már nincs az élők sorában?
Biztos hogy az elhunytat védjük ezzel?
Mint ahogy a halálesetnél is - az első pillanatban még belegondolunk abba, hogy neki már befejeződött, vége, és esetleg utolsó napjaiba, perceibe, fájdalmába, félelmeibe is próbáljuk beleélni magunkat - az igazság az, hogy utána már valójában saját magunkat gyászoljuk, hogy mi lesz holnap, hogy fogom bírni nélküle, mit tettem ellene, mit tehettem volna érte...
A régi időkben, mikor még hittek a szellemvilágban, úgy gondolták, hogy azok bosszút is állhatnak, ha rossz dolgot terjesztenek földi életéről - hisz ki szereti, a háta mögött mindent elmondanak róla, még védekezni sem tud...
Úgy gondolták, jobb, ha a haláleset után nem beszélik ki azokat a dolgokat, amik az elhunyt számára kellemetlenek lehetnek. Így megóvják magukat a bosszútól, nem kell az elhunyt szellemétől tartaniuk. Ez volt a lényeg, nem az elhunyt erkölcsi védelme - hisz a rossz dolgokról általában amúgy is mindenki tudott, vagy hasonlót felhozhatott volna vele kapcsolatban.
És persze ott van ezen kívül is az ÉN, ami jellemző az emberre, hogy ilyen esetben is valahol mindig magára gondol.
Senki sem szeretné, ha róla is rosszat terjesztenének halála után.
És ha ő jó példával jár elő, megmutatja a helyes viselkedést, az elhunytról csak szépen beszél - akkor nagy eséllyel - mások is így viselkednek majd a halála idején.
Úgyhogy itt ismét önmagunkból indulunk ki.
Fotó: Fortepan.hu/Nagy Gyula