És minek a lyuk rajta?
Azt a mondást, hogy "annyit érsz, mint egy lyukas kétfilléres" mindenki ismeri, sokan mai napig használják is, de igazándiból a legtöbben nem tudnánk megmondani, hogy miért is lyukas, miért lyukasztották ki?
Az igazság az, hogy nem kilyukasztották, hanem így verték.
Az eredeti kétfillérest 1946-ban verték, akkor még réz, és cink ötvözete volt, és ez a fajta kétfilléres egészen 1977-ig volt forgalomba. Persze túl sokra már a kibocsátásakor sem tudták használni minimális értéke miatt. Viszont az alapanyag drága volt, így az érme anyaga többet ért, mint névértéke.
Aztán jött 1949, a szocializmus "beköszönte", és mivel ennek a pénznek a hátoldalán a Kossuth címer szerepelt, ezért azokat újra kellett verni.
Azt már tudták, hogy nem igazán éri meg a dolog, rézből semmiképp, de még alumíniumból sem kifizetődő, ezért azt találták ki, hogy takarékoskodnak az anyagon, és lyukas pénzeket vernek, így nagyjából 10 % anyagot - akkor már alumíniumot takarékoskodnak meg.
1950. március 27-től lett hivatalos fizetőeszköz, és már lényegében azonnal el is híresült, hisz szinte semmi értéke nem volt annak ellenére, hogy egészen 1992-ig hivatalos fizetőeszköznek számított, de 1993. december 31-ig még a bankok beváltották.
Már a hatvanas-hetvenes években is ritkaságnak számított, könnyű volt, kicsi, gyorsan elkallódott, és csak arrább pakolták - hisz lehetetlen volt ezekkel kifizetni valamit. Hisz még egy 1 Ft értékű tojásért is 50 darabot kellett volna leszámolni.
Értéktelen semmiségnek számított - ezért mondják a lényegtelen, és értéktelen dolgokra, vagy semmit nem érő emberekre azt: annyit ér, mint egy lyukas kétfilléres.
A válasz a cím kérdésére: Igen, elvileg vásárolhattunk volna akár kvarcórát is - ha lett volna a háznál annyi lyukas kétfilléres, ami nagyjából egy ezrest ér. És találtunk volna egy őrültet, aki ezt a mennyiségű aprót át is veszi...(A hetvenes évek végén még csak feketén árulták a kvarcórát, csempészáruként)