Hogy miért hívják Kádár-kockának?
Mert a Kádár-korszakban épültek, az ötvenes évek végén jelentek meg. Olcsón összehozható, típusterv alapján épített, 10x10 es házak volt, belsejét úgy variálták szinte ahogy akarták, de legtöbbször három szoba, konyha, fürdőszoba, kamra, és folyosó volt benne.
Ami a lakói számára - falusi, és városi munkás emberek - hatalmas előrelépést jelentett.
Hisz a háború előtt a parasztok nagyrészt régi - bár nagyon szép, takaros - de mégiscsak egészségtelen, felvizesedett házakban laktak, a városiak nagy része pedig bérlakásban.
Legelőször ilyen típusú épületeket árvíz sújtotta településen épített az állam, mert költséghatékony volt, gyorsan fel lehetett húzni, és egész jó áron az épületeket. Ráadásul a beosztása is kedvező lehetett.
Egy idő után aztán kezdték lekoppintani, mivel az a hír járta, hogy jó a beosztása, szinte jobb a régi épületnél.
Akkoriban az ikerablakok is igen csábítónak tűntek, előtte a magánházakon régi típusúak voltak, ezek a hatalmas ablaktáblák viszont jó sok fényt biztosítottak.
Más kérdés, hogy hűtötték is a lakást télen, de így is jóval egészségesebbnek számítottak ezek az épületek, mint a régiek voltak.
Ha összegyűjtötték a telekre valót, akkor utána egy kölcsönnel, kis családi segítséggel megindulva összetudtak hozni egy házat kalákában.
Kellett hozzá 17000 kisméretű tégla - legalábbis a fő falakra, és akkor már ház formája volt.
A hetvenes évek legelején még 40 ezer forintból össze lehetett hozni családi, baráti munkával egy ilyen épületet.
És bizony ennyi pénzt egy falusi lakodalomban az ifjú pár össze tudott hozni a menyasszonytánccal.
.Ez pedig nagyjából 2 évi fizetés volt, ha a menyasszonypénzből nem jött össze az összeg, akkor akarták az egyik fizetésből az építkezés költségét két év alatt megtakarékoskodhatták.
A három szobából általában kettő az utcára nézett, ezek kályhája - mely eredetileg általában cserépkályha volt - egy kéményre csatlakoztak.
Mivel a helyiségek egymást is melegítették, nem fújta a helyiséget két-három oldalról a szél, ezért fűtésük a régi módihoz képest takarékosabb volt.
Más kérdés, hogy azok vályogból épültek, így jobban tartották a meleget.
És nem igazán volt jó ötlet ezekben a házakban egy-egy helyiséget nem fűteni, mert akkor a többi helyiség fűtési költsége ugrott meg, de nagyon.
Mindenesetre hosszú ideig ez maga volt a csoda, ez volt a modern, a korszerű. És igaz, ami igaz - így legalább házhoz juthattak, kényelmes otthonhoz, mely mindenképpen hatalmas előrelépés volt.
Míg a kockaházak fel nem épültek, addig a családok nagyrészt együtt éltek. Egy helyen az idős szüle, a gazdáék, és a fiatalasszonyék.
Jó is volt ez, meg rossz is. A modern világ már más volt, mint a régi, a fiatalok már nehezen viselték el, hogy beleszólnak az életükbe.
Az idősebbek meg a megváltozott életmódot nem nézték jó szemmel, ő még a régi szokásokhoz voltak szokva. Így idővel természetessé vált, hogy az ifjú pár külön házat akar, és mindent meg is tettek érte, hogy legyen.
Az idősek - meg főleg a békesség kedvéért - segítették őket ebben.
Az akkor csodának számító házakat viszont mára már sokan lenézik, mert kicsi, mert régi, mert egy lére készült a többivel. Semmi egyedi nincs benne, olyan snasszz....
Pedig bizony sokan örülnének, ha ilyen is lenne....