Ez egy vonat, méghozzá állami vezetőké - tehát nem csak kifejezetten Kádár János használatában volt.
Állami vezetők egészen 2002-ig utaztak rajta, tehát Kádár után jó pár évvel került véglegesen nyugdíjba - legalábbis ezen a téren.
Akárcsak a nyugati országok vezetőinek, úgy a szocialista vezetőknek is kijárt külföldi útjaik során a kényelem és a biztonság.
Kádár János irtózott a repüléstől - volt egy rossz tapasztalata vele - innentől vonattal utazott mindenhová.
Mondogatta is sokszor, hogy "a repülő lezuhanhat, a hajó elsüllyedhet, de a vonat mindig talpon marad"...
Eleinte még a Horthy korszakból örökölt kormányvonattal, aztán a hatvanas évek végétől már az Ezüst nyíllal utazott hivatalos ügyekben, aminek amúgy hivatalosan "K" vonat volt a tisztességes neve.
Igen, a kor lakberendezési színvonalához képest igencsak jó szinten volt berendezve, de korántsem olyan nagyvonalúan, mint mondjuk Tito vonata. Így a képeket nézegetve egyik-másik rokonom lakása is volt olyan berendezésű, mint ez, a falak, ajtók borítását leszámítva. Nem volt akkor még szokás a fa burkolat. Viszont a szőnyeg - ahogy nézem - pont amilyen a miénk volt, tehát óriási extrákkal nem rendelkezett.
Sokszor szokták mondani, hogy Kádár hangoztatta, a "krumplileves legyen krumplileves" - e szerint a példa szerint minimalista stílusban kellett volna a kor munkásai szintjén élnie. Legalábbis jelenleg ez a felfogás.
Reálisan nézve azért fel kéne fogni, hogy állami vezető volt - akik mindenütt más színvonalon élnek, mint az átlagember.
Többféle vezető van. Az egyik fajta, aki látszólag puritán életet folytat, de hatalmas vagyont halmoz, és van az a fajta aki nem törekszik a halmozásra, plusz vagyona neki, és rokonainak sincs.
Hogy állami vezetőként mennyire volt puritán Kádár János ezt mindenki maga dönti el - egy biztos, semmivel sem élt nagyobb lábon, mint egy átlagos akkori ország vezető. Bizonyos tekintetben egyik-másiknak közelébe sem ért.
A vonat, amin közlekedett alkalmas volt arra, hogy akár fogadjon benne valakit,vagy tárgyalásokat folytassanak - de nem volt túl felszerelve.
Minden olyan technika megtalálható volt "fedélzetén", ami akkoriban lehetséges volt, mint például légkondicionáló, rádió, televízió, később videó - és nyilván nem fapados volt a szerelvény, de különlegességét inkább a közlekedésekor elvárt és szükséges biztosítás miatt kapta.
Mint ahogy manapság sem utaznak az államfők menetrend szerinti járatokkal - ha csak nem valami magánügy miatt repülnek, vagy vonatoznak, amit nem akarnak a külvilág, és más ember, mondjuk a testőrség orrára kötni - régen sem szálltak fel mondjuk a Budapest-Miskolc járatra csak úgy.
Meg volt közlekedéséhez a pontos forgatókönyv. A fix időpontokról nem tudhatott senki - illetve néhány vasutas biztos, hisz le kellett zárni időszakosan a pályákat, vasúti átjárókat, ahol a közeljövőben elhaladtak. A vonat előtt ment egy előfutó, ami az esetleges akadályokat ellenőrizte, védelmet biztosított.
A fülkék úgy voltak kiképezve, hogy zárt ajtó esetén nem szűrődött ki hang, a falak erősítve voltak, padozata is, az üvege is vastagabb, mint a normál.
Volt egy 16 fős tárgyaló, külön személyzet volt, ők nem csak az ellátásért feleltek, hanem a történésekről, és várható történésekről tájékoztatták az utazókat.
A vonaton voltak hálókocsik és 2 és 4 főre kialakítva, és volt fürdőszoba is, ahol zuhanyozó volt. És volt egy luxus is, Kádár János imádta a kártyát és a sakkot, ezért kialakítottak kérésére egy kis szobát erre a célra.
Volt természetesen étkező kocsi is, de ha delegáció utazott a vonaton egyszerre nem tudtak asztalhoz ülni, mert kis asztalokkal rendezték be.
A személyzettel előre sosem közölték, hogy ki fog utazni a vonaton, ugyanis ez nem csak és kizárólag Kádár vonata volt, hanem fontos delegációknak fenntartott közlekedési eszköz. És amíg csak lehetett titkolni - még azt sem tudták merre mennek majd, csak az utazás reggelén közölték velük.
A valós út előtt mentek egy próbajáratot Nagymarosig - hogy kiderüljenek az esetleges műszaki problémák. Ilyenkor kiadta egy garancialevelet, melyben lényegében a mozdony hibátlanságáról nyilatkoztak.
A delegációk a Keleti, vagy a Nyugati kormányzati váró elől indultak. Volt, hogy Kádárt, de volt, hogy külföldi delegációkat foglalkoztak. Vagy más fontos embereket szállítottak, mint Farkas Bertalanék, a dán királyi család, spanyol király...
Volt olyan vezető, híres ember is, aki minden utazás végén bement a vezetőállásba és megköszönte a dolgozók munkáját - így volt ezzel Kádár János is.
De utazott rajta Antall József is. Ő csak néhány alkalommal - betegségénél fogva.
Érdekes, hogyha Kádárnak és Ceausescunak találkozója volt, akkor sosem mentek Bukarestbe, csak Nagyváradig. Ugyanis a román fél csak ott volt hajlandó tárgyalni. Ha viszont ők jöttek Magyarországra, akkor nem Pestre mentek, csak Debrecenig.
Mára az Ezüst nyíl már nem kormányzati vonat. Egy időben nagyon rossz állapotban volt, majd felújították, és időnként akár utazni is lehet rajta - ha kedvünk tartja, és pénztárcánk engedi.
Fotó: gyartastrend.hu, auto-motor, indafotó.hu, vonatszallitas.hu, IHO