Tudtad, hogy legionella baktérium nemcsak a légkondiban lehet?

Hanem bizony ott lehet a kórokozó a hetek óta nem használt vízvezetékben, és vizes berendezésekben. 
Úgyhogy ha másfél hónap után netán kimegyünk a nyaralóba, akkor először a vízvezetékek kiengedése a legfontosabb.
Persze fölösleges pánikolni, még véletlenül sem azt jelenti, hogy minden légkondiban, minden vízvezetékben, és minden pezsgőfürdőben, párásítóban, víztisztítóban, locsolócsőben ott leselkedik a legionella baktérium - de bizonyos dolgokra nem árt odafigyelni. 
Már 1976-ban felbukkant, kifejezetten civilizációs betegség, mely emberről emberre nem terjed.
Az biztos, hogy a tüdőgyulladások egy részét ez okozza. De ha odafigyelünk, akkor ezt a kórt nagy eséllyel ki lehet zárni
Hogy miért hívják légiós - betegségnek? Mert először - bizonyítottan -  egy veterán légiós találkozón ütötte fel a fejét, méghozzá az USA-ban. 
Pontosabban ekkor mutatták ki először jelenlétét. 
A helyszínen légkondi volt, ami persze üzemelt is. A találkozó után néhány nappal a részt vevők közül többen megbetegedtek tüdőgyulladásban és voltak, akik meg is haltak.  
Elkezdtek vizsgálódni, és ekkor jöttek rá, hogy a légkondi a ludas, ha nem tartják karban és tisztán, akkor tökéletes felület ennek a baktériumnak a szaporodására. Ami aztán -  a készülék jellegéből adódóan -  gondoskodik azok szórásáról is.
Később aztán rájöttek, hogy nem csak ennyiről van szó, minden olyan helyen előfordulhat, ahol egyrészt a levegő, ezzel együtt a víz  hőmérséklete megfelelő, vagyis 20-45 fok között van. 
Kell hozzá a bizonyos protozoonok jelenléte - magyarul: állati eredetű egysejtűek, - mint pld. az amőbák, aztán kell az a bizonyos nyálkás-nyákos réteg a vezetékeken, vagy bárhol, azokon a felületeken, amik vízzel érintkeznek.  Mindenki találkozott már vele,  ugyanis ha egy vízzel teli, vagy félig meddig teli - több napja állott vizet kiöntött, az edény oldalán, alján egy vékony, nyálkás réteget talált. Hát ez a biofilm.
Aztán számukra kiváló tápanyag a vezetékekben lerakódott ilyen-olyan anyag, lerakódás, és maga a rozsda is. 
De a legfontosabb az egészben, hogy a vízvezetéket, vagy víztároló berendezéseket csak nagy ritkán használják, vagyis a rendszerben pangjon a víz. 
Ha szennyezett például egy vízvezeték, akkor az abból folyó víz akkor a legveszélyesebb, ha zuhanyozunk vele. Hisz a zuhanyozás közben finom vízpára keletkezik, ez pedig a kórokozóval simán bejut légzéskor a tüdőnkbe. 
De nem kell rögtön azon gondolkodni, hogy akkor most mivel mosakodjunk. Hisz az biztos, hogy 20 fok alatti víz a kórokozóknak nem kedvez, és az 50 fok körüli melegvízben sem tudnak megtelepedni.
Épp ezért,ha olyan helyen járunk, ahol már régen nyitottak csapot, akkor tökéletesen védekezhetünk ez ellen, ha a vizet a vízvezetékből kifolyatjuk. Jó nagy sugárban, teljesen megnyitva a csapot. Régen azt ajánlották, hogy legalább negyedórát folyjon a víz. 
Hisz ilyenkor a vezetékben felmelegedett víz eltávozik, ugyanúgy a melegvíz is, ami már a hosszú állás miatt nyilván fal hőmérsékletére hűlt. 
Ezen kívül figyelni kell mindenféle párologtató berendezésre, a kis szökőkutakra, jakuzzikra  és akár még a régóta használaton kívüli víztisztítókra is, amennyiben szitán keresztül folyik a csapon keresztül a víz. 
Mint oly sok megbetegedésnél, ennél is igaz, hogy főleg a legyengült, valamilyen krónikus betegséggel küzdőkre, és idősekre veszélyes főleg - ők nehezebb küzdenek meg ezekkel a kórokozókkal. 
Régen ez főleg a munkahelyek megbetegedése lehetett, de manapság már sok háztartásban vannak olyan műszaki berendezések, ahol esetleg minden körülmény kedvező lehet a kórokozó jelenlétére.
Ezt azonban egyszerűen megelőzhetjük: a rendszerek tisztán tartásával, és rendszeres átmosatásával,   víztelenítésével - még használaton kívüli időszakban is. (legalább hetente) A locsolócsöveket pedig víztelenítve tároljuk el. 
Fotó: Pixabay.com/Skowalewski/RitaE.