Tudtad, hogy régen még a banánhéjat is felhasználták?

A régiek mindent felhasználtak, mindent hasznosítottak, semmit nem dobtak ki.


Így volt ez a banánhéjjal is. 
Ritkán ugyan, de hozzájutottak - ha volt ismerős. A hetvenes évektől meg gyakrabban. Zöldséges volt a szomszéd, és egy rokon is, úgyhogy azért hozzájutottunk...
A héja pedig nem kidobásra, hanem hasznosításra került - a ház körül.
Egy időben - mikor mama még vigyázott a bőrére, úgy 80 éves koráig - ha banánt evett valaki a héjból két csíkot felbiggyesztett az arcára, azt mondta - nagyon jó, bőrápoló hatása van
Utánaolvastam, valóban. A különbség annyi, hogy manapság már pépesítve ajánlják - akkor még a belét nem pocsékolták az arcra. 

A banán szuperjó légycsapda...
 A hagyományos, üveg légyfogóba kellett belerakni. Imádták a legyek az illatát, csábította őket a banánhéjban lévő cukor. Felül bemásztak a légyfogóba, utána viszont már nem tudtak kijönni.
Akkoriban bőrcipőt használtak, és mivel nem volt olcsó mulatság, ezért óvták. Bárhogy vigyáztak rá azonban előfordult, hogy kisebb karcolások keletkeztek rajta.
Ilyenkor szintén a banánhéj belsejével a karcolást megdörzsölte, és az szűkebb lett, kevésbé látszott. Érdekes módszer, ám működik.
Annak idején Mamát megmosolyogtam, amikor banánhéj teát főzött magának. Akár friss héjból, akár szárazból.  
Azt mondta, hogy nyugtató hatású. Volt rá szüksége - a férje elég egy házsártos ember volt.  
Aztán pár éve olvastam egy cikket - nem álhíroldalon - hogy a banán héja téli depresszióra kiváló. 
Pont a napsütés mentes időben - amikor amúgy is tömegesen beszerezhető immár. 
Egy banánhéjra rá kell tölteni egy jó csupor vizet, aztán felfőzni. Kicsit állni hagyni, majd fogyasztani.  Manapság már nem így ajánlják, hanem először felforralni a vizet, aztán belerakni a héját, vagy akár valamennyi gyümölccsel. A végeredmény azonos: nyugtató, altató hatása van- ez bizonyított. 
Nem tudom, hogy a golyóstoll tintájára hatásos-e, de hogy a töltőtollas tintánál jó volt az biztos. Ha összemázolta a kezét, vagy netán az enyém lett tiszta tintás - nem volt ritkaság - ha volt a háznál -  banánhéjjal tisztította le.  Ennek az a magyarázata, hogy olajtartalma van, és állítólag ezek oldják a tintát. Persze nem a héj külsejét használjuk, hanem belülről. 
Ha netán tavasszal kint ücsörgünk estefele a ház előtt, vagy az erkélyen, és egy csapat szúnyog úgy dönt, hogy lakmározik belőlünk, és közben pont banánt majszolgatunk, akkor szintén a héj belsejével dörzsöljük végig a csípéseket. 
Nyugtató hatása van, és még a gyulladást is csökkenti - vagyis nem fog viszketni. 
A banánhéjat mama a szobai virágoknál  tetűirtóként, pontosabban csapdaként alkalmazta. 
Egyszerűen időközönként  sekélyen beásott egy jókora banánhéj darabot a földbe. Imádják a hangyák és a tetvek is, és elkezdenek falatozni. Amikor már szépen összegyűltek, csak kiszállította a banánhéjat. Így az tetvek és hangyák nagy részétől simán megszabadult.
Amúgy kidobva a kertbe kiváló trágya lehet belőle.
Egyébként  a cserepes növények levelét is szuperül tisztíthatjuk vele. Csak a felső felületét kell, alul egyrészt nem porolódik, másrészt eldugíthatnánk a légzőnyílásokat. Azt a részt békén kell hagyni.
Viszont a növény felületén szépen, lazán végigdözsölhetjük a banán belső felületével. Egyrészt fényes lesz, másrészt pedig pormentes.
És még egy, erről nem is tudtam, pár napja olvastam, hogy kézbe-talpba, bárhová szálka meg, akkor nem kell elővenni a tűt, hogy felbontsuk a felette lévő részt, hanem rakjunk rá egy banánhéjat ugyanúgy lefele. Ez felpuhítja a bőrt, ilyen-olyan anyagok szivárognak be a szálka közelébe, amik aztán elmozdítják - méghozzá kifele. Így egy csipesz segítségével gond nélkül eltávolítható lesz.
Fotó: Fortepan.hu/Kristek Pál/Bauer Sándor