50 éven keresztül voltak házasok, a színpadon találtak egymásra...


Konkrétan a színpadon, hisz egy darabban szerepeltek.
Sinkovits Imre Budapesten született 1928. szeptember 21-én, és 2001 január 18-án hunyt el. 
 Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes- és Kiváló művész volt, és a Nemzet Színésze volt. 
Felesége Gombos Katalin színművész, öccse pedig Sinkó László Kossuth-díjas színművész. Budapesten született, bár horvát származású, Vas megyéből származó családba. 
Sinkovits Imre édesapja vendéglős volt, Sinkovits Jenő, édesanyja pedig Göndöcs Terézia. 
Ő volt a nagyobbik fiú, sokat hallgatta nagyapja meséit. 
Aztán a válság alatt tönkrementek, kisebb lakásba költöztek. 
Megszületett öccse, édesanyja varrt, gyermekeit németül tanította. 
A szülők nem tartották nagyra a színészeket, a színpadi embereket inkább bohócnak nézték, mint művészeknek. 

Sinkovits Imréék akkoriban a Zápor utcában laktak egy társasházban, és az ottani gyerekek színi előadásokat tartottak a lakóknak, belépőjegyet is szedtek.
 Érdekesség, hogy Sinkovits Imre egy játszótársa a későbbi színésznő, Krencsey Marianne volt. 

Az Árpád Gimnáziumban tanult, és cserkészként tevékenykedett. 
Szülei papnak szánták, de aztán más irányt vett az élete. 
A háború miatt kicsit késve, 1947-ben érettségizett, és felvették a Főiskolára. 
Egy évvel később már színpadon játszott, az Ifjúsági Színházban. 
Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Gombos Katalinnal. Felesége Gombos Katalin (Kati) 1929-es születésű, és ő férje után 11 évvel halt meg. Párja halála után visszavonultan élt, interjút sem adott.
Ő játszott az Ifjúsági Színházban, majd a Vidám Színpadon, később a Fővárosi Operettszínház tagja lett. 1956 évfordulóján egy gyertyát gyújtott öltözőjében emlékezve az elhunytakra. Valakinek nem tetszett, feljelentették. Már épp a kilakoltatás szélén álltak, amikor Ladányi Ferenc színész, színigazgató színházába hívta, így onnantól a Madách Színházban játszott, 
Filmezett, rádiózott, szinkronizált....és párjával, Sinkovits Imrével önálló estekkel járták az országot. 
 Sinkovits az 56-os forradalomban október 23-án hatalmas tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt. 
Bekerült a Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának tagjai közé. 
Elfogadták azt a határozatot, hogy amíg az ÁVH-t fel nem oszlatják, és a szovjet csapatok nem vonulnak ki, addig nem játszanak színpadon, és a Rádióban sem lépnek fel. 

A forradalom után az államhatalom megdöntésére való felbujtás vádjával indítottak ellene is eljárást. 
Népszerűsége óvta meg a börtönbüntetéstől, ellenben a színpadtól eltiltották. 1958-tól játszott ismét színpadon, a József Attila Színházban. 5 évvel később térhetett vissza a Nemzeti Színházba. 
 Egyik legismertebb filmje - de az biztos, hogy a nagyközönség előtt a legsikeresebb - A Tizedes meg a többiek. Lényegében az utolsó pillanatig játszott. 
Fellépése után néhány órával érte a halál.
Halála után felesége teljesen visszavonultan élt, és már interjút sem adott...
Mindkét gyermekük színész...
 Fotó: Várkonyi László, borsonline, színművészeetünkklubja,
 Forrás: Wikipédia FORTEPAN/HUNYADY JÓZSEF PINTEREST