A régi időben, mire a lány eladósorba került, már mindenhez értett. Egyszerűen felszedte magára, meg hát mondogatták is neki más pici lány korától hogy megy a dolgoknak a sorja.
Megtanították már pici korában, hogy főzésnél a legfontosabb a tisztaság, a takarékosság, és az odafigyelés. A lényeg, hogy még a legegyszerűbb fogások is finomak legyenek.
Ehhez persze az alapanyagok minőségének kifogástalannak kell lenni, semmiféle - már romlásnak indult, vagy akár csak - kétes minőségű alapanyagot nem szabad felhasználni.
Régen a főzés nem annyiból állt, hogy bekapcsoljuk a tűzhelyet, hanem bizony érteni kellett a tüzeléshez is.
Fontos volt, hogy jól égjen a tűz, és ehhez vékonyra aprított fa kellett. Mikor már felforrt az étel, és elég volt hogy fedő alatt tötyögjön, akkor jöhetett a vastagabb is, ez is elég meleget adott.
Fontos volt, hogy minden nap friss víz legyen - régen még nem volt bent a lakásokban a víz, általában az udvarról hordták be.
A konyhában már ekkor is - 100 éve - tisztának kellett lennie mindennek. Erre okították akkor is az anyák, dédanyák kislányaikat.
A konyhát minden nap fel kellett seperni, minden nap fel is kellett mosni, és még szárazra is törölték - ha nem volt elég meleg, hogy gyorsan száradjon magától.
A felmosórongyot ki kellett mosni, és kint kiteríteni. Bent nem hagyhatták nedvesen, mert a bogarak rágyűltek volna, és ha a konyhában elszaporodnak, abból bizony idővel nagy baj lett volna, hisz elég nagy munka kiirtani.
A tűzhelyet - sparheltet, kályhát - mindig patyolat tisztán kellett tartani.
Az asztalra pedig azt mondták, hogy annak mindig rendben kell legyen. Mert ha az asztal tiszta, nincs rajta lom, akkor az egész konyha, vagy szoba rendezett.
Mielőtt főzni kezdtek, azelőtt a reggelihez használt dolgokat el kellett mosogatni. Ehhez a mosogatáshoz még begyújtáskor felrakták a vizet. Ha kiöntötték, akkor felrakták a következő adagot, hisz délben is kellett.
Az asztalon mosatlan edénynek nem volt szabad lennie, hisz főzés közben útban lenne. Földre még véletlenül se raktak le semmit amit a konyhában használtak, hisz nem ott a helye. Kutya, macska belenézhet.
Ha elmosogattak, akkor utána egyből a helyére rakták az edényeket.
Mosogatáshoz ruhát használtak, melyet használat után kimostak, kiöblítettek, és kiterítettek, hogy ne avasodjon be.
Már a gyermek is tudta, hogy földre nem dobunk semmit, hisz azzal csak több dolog lenne. Ha valamit tisztítottak, akkor az az asztalra ment, ha volt papír, akkor arra, ha nem volt, akkor a viaszosvászonra - az könnyen mosható volt.
A földre szórt szemét csak gondot okoz, elhordták volna a lábukkal, ismét seperhettek volna,és fel kellett volna mosni újra a konyhát - ami gyorsfelmosó hiányában nem volt kellemes mulatság..
Semmit sem dobtak ki. Ha húst sütöttek - akár hirtelensültet, akár rántott húst - zsírját elrakták egyből leszűrve pecsenyezsírnak. Ezt kenyérrel is fogyasztották, de felhasználták rántás készítésénél is.
Az olyan zsírokat, amiket másra már nem lehetett használni pedig kötelező volt összegyűjteni, nem kidobták még véletlenül sem - ebből lett majd a szappan.
Megtanulták a lányok munkájukat úgy beosztani, hogy időre elkészüljenek. Tudták flottul mindennek a sorját, így elkerülhető volt a sietség, ami általában nem jó ómen. A főzéshez is idő kell, de a szöszmötölés sem jó.
És bizony elsajátították a háziasszony csemeték azt is, hogy tudni kell mi van otthon, miből van már kevesebb, és azt időben pótolni kell, nem szabad a végsőkig várni.
Mert bizony a háziasszonyra az az egyik legnagyobb szégyen, ha a szomszédba kell sietni, mert mondjuk elfogyott egy fűszer...
És ez a sok tudnivaló - csak a főzéshez szükséges...
Fotó: Fortepan/Fortepan
És ez a sok tudnivaló - csak a főzéshez szükséges...
Fotó: Fortepan/Fortepan