Hányszor hallottuk ezt gyermekkorunkban...!!
Majd minden mese ezzel végződött, "Ásó, kapa, nagyharang válassza el őket"...
Igazság szerint én óvodás koromban ezt a szóösszetételt nem ismertem, nekem a harang harag volt és punktum.
Azt el tudtam képzelni, hogy összevész két ember, de hogy egy harang legyen az oka, hogy utána már nem látják egymást: azt nem...
De miért pont ásó, miért pont kapa, és miért nagynarang?
Ennek nagyon egyszerű a magyarázata, de csak felnőtt ember érti, olyan, aki már találkozott az elmúlással, vagy mondjuk faluhelyen élő nagyocska gyerek.
Ők már ekkor is tudják, hogy a templomban van nagyharang meg kisharang.
Ha nem megszokott időben szólal meg a nagyharang, akkor felnőtt halott van a faluban, ha a kisharangot hallják, akkor viszont gyermek hunyt el. Szerencsére ez utóbbi már ritkaság számba megy.
Faluhelyen máig szokás, hogy a sírt az ismerősök, rokonok ássák meg, a sírt pedig a sírásók lapáttal és kapával alakítják ki. (többek között) Úgyhogy ezek a szerszámok szintén a halálesethez köthetők.
Úgyhogy bár gyerekkorban úgy gondoltam, hogy ez a mondás valami nagy-nagy verekedést, veszekedést takar, mára már tudom hogy ez valójában jókívánság: éljék le együtt az életüket, jóban-rosszban... Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő/Lissák Tivadar