Igen, állítólag az ultraibolya sugarak , azt mondják káros a sörre, és ezért vannak a színes üvegek.
Meg lehet, hogy a barna jobban véd a napfénytől, elképzelhető hogy annak jobb íze van.
De nem ezért terjed el annak idején, hogy a zöld jobb.
Ennek teljesen más oka volt, és sokkal prózaibb.
Mint tudjuk - régen mindennek sokkal rövidebb szavatossági ideje volt.
A tej, tejszín, túró egyetlen napig volt jó, a tejföl tán 2 napig, a kenyér az azt hiszem 3 napot bírt ki, de senki sem volt hülye három napost venni.
A búzadara már 1-2 hónaposan pondrós volt, az olaj elvileg 2-3 hónapig volt jó, de nem bírta a fényt, hamar tönkrement, a vaj is néhány nap alatt avas lett.
Miért lett volna a sör más?
Nem voltak még modern tartósító eljárások. Legyártották, kiszállították a boltba, és eladták.
De ha venni akartál meg kellett nézni, hogy nem zavaros-e, mert bizony ez sokszor megesett.
A reggel, teafűből lefőzött és üvegbe töltött tea szokott úgy kinézni, mint amilyen a sör akkoriban volt.
Mint egy koszos hártya, úszkált benne valami.
Úgyhogy mikor apu útnak indított nagy ritkán óvodásként - ja... akkor még lehetett - hogy vegyek a családnak 2 egész sört (fél litereset), akkor mindig a lelkemre kötötte, hogy első körben válasszak ki zöld üvegeset, mert az legalább gusztusos, mást ne vigyek.
Ha levadásztam zöldet, fordítsam a fény felé, és feltétlenül nézzem meg, hogy tiszta-e a folyadék, mert ha nem, akkor tegyem vissza.
És bizony gyakran előfordult, hogy vissza kellett tenni.
De mivel ismerős volt a boltos általában sikerült - ha máshonnan nem, akkor a raktárból - az üzletet összehozni.
Úgyhogy a zöld üveg azért volt nagyon fontos, mert ezen keresztül sokkal jobban lehetett látni, ha a sör már feldobta a talpát.
Ennyi a titok. Fotó: Fortepan/Pálinkás Zsolt/Vatera