Legalábbis a 90 százalékuk biztosan...
Gyerekkoromban egész óvodás csoportomban nem volt igazi szőke, legalábbis az a fajta, amit most szőkének neveznek egy sem.
Akkoriban ha valakinek világosabb barna volt a haja akkor már szőkének mondták, és ha a szülők világos hajú gyermekről álmodtak, akkor kamillázták a haját, az világosította.
Olyan is volt, hogy fakó hajú osztálytársam haja nyáron kiszőkült, de aztán ahogy vége lett a napos időszaknak vissza is barnult.
De hogy platina szőke legyen valaki - olyan nem volt. Persze nem véletlen, hisz nem vagyunk svédek, és akkoriban még kevesen szőkítettek. Csak bizonyos társadalmi rétegek.
Persze a kisgyermekkor még más, egy-két éves gyermekek között még sok a világosabb hajú, de ahogy telik az idő ez is elmúlik vele.
Középiskolában a hetvenes évek végén még kitárgyalták azt, aki szőkített.
Nem is mentek fodrászhoz, ilyesmire nem adtak pénzt a szülők - házilagos kivitelezésben hozták össze, így szinte a hidrogén peroxid kifehérítette. De mindegy, a cél volt a lényeg, híre ment az egész suliban - X.Y. szőke lett.
Az az igazság, hogy nem néztük nagyra, nem ácsingóztunk utána.
Aztán eltelt még pár év, valamikor a rendszerváltás idején jöttek az otthoni hajfestékek, és ezzel egyidőben hirtelenjében a lányok nagy része kiszőkült.
Nagyot változott a világ. A Nagyi idejében még hosszú volt a haj, és nem színezték - akkoriban ez csak a gazdagabb réteg előjoga volt, és ők is főleg akkor használták, amikor már sok volt az ősz haj.
A hatvanas-hetvenes években fodrásznál lehetett festetni, de még mindig nem volt elfogadott, voltak pletykák arról, hogy valakinek piros lett a haja, vagy rózsaszín. És persze sohasem együttérzőleg terjedtek az információk.
A hetvenes évek végén azonban már többen színezték a hajukat,ám még elég kezdetleges módszer volt ez, a párnát is összefogta.
Keresztapám is barnította haját, amit nagymamám egyáltalán nem tolerált, mert hogy néz az ki, hogy "egy meglett férfi festi magát"...
Aztán jött a kilencvenes évek eleje, ami hatalmas fordulatot hozott, s mára eljutottunk odáig, hogy egyenesen ápolatlannak nézik azt, akinek ősz, és már az általános felső tagozatán is sok gyerek festett "tollazattal" mászkál.
Régen meg dicsőség volt, ha valakinek szép, fehér hajkoronája volt.
Sőt, még fehérítették is, hogy őszebbnek tűnjön.
Ma pedig már a "becsületben megőszült" mondás is csak képletesen használható. Fotó: Fortepan/Fortepan/OroszHeléna