Mert hogy nagyon sok ember vakon hisz az eladónak. Boltban nem is gond, de ha vásáron veszel pár dolgot, vagy kéztől, akkor tudni kell az alapokat.
Hogy miért fontos ez?
Hogy miért fontos ez?
Mert például én is láttam már vásárban pöttyös bögrét, kancsót, tálkát - vagy gyógynövényboltban teás csuprot árulni olyan felhanggal, hogy az bizony porcelán, meg is kérték rendesen az árát.
Anyósom is vett belőle annak idején, az idősek ugye hisznek az eladónak - ha azt mondta hogy kaolinból készült, akkor porcelán és kész. Meg hát az ára is mutatja.
A fajansz az lényegében cserép, agyagból készült. Nem tartja úgy a hőt mint a másik, viszont olcsó. Mázzal le van festve, kiégetve, de van súlya is, lényegesen nehezebb egy fajansz tányér, mint a porcelánból készült, és ez utóbbi sokkal-sokkal fehérebb.
Vastagabb a mázas cserép, nem lehet olyan finom formákat kihozni belőle.
A porcelán ha megkocogtatod könnyű, szinte csengő hangot ad, az agyagból készülté viszont tompa.
De a legfontosabb, a legegyszerűbb módszer, ami mindent elárul biztosan az az:
ha a porcelánból készült tárgyat fény felé tartod, akkor az áttetsző. Látod rajta keresztül a fényeket, átszűrődik felületén.
Ha ez nincs, és terjedelménél fogva túl nehéznek érzed a tárgyat, és nincs az a tökéletesen sima felület, akkor ne adj érte sok pénzt, mert porcelán nem lehet.
Hogy miért fontos ez egy tányérnál?
Nem is az a lényeg, hogy becsaphatnak, hanem egyrészt - mint már írtam - nem tartja a hőt, ami egy étkészletnél bizony fontos, és a fajansz az idővel bármit csinálsz elszíneződik és meg is kopik.
Hisz festék van rajta ráégetve. Ezért súrolni sem jó móka, kíméletesen kell bánni vele.
A porcelán viszont rendkívül kemény anyag, nem fog megkopni, legalábbis közelében sem annyira, mint az olcsóbb portéka. Fotó: Fortepan/Bauer Sándor