Szinte nincs ötvenes-hatvanas években született, aki nem emlékszik erre a dalra. Előadókészségének legnagyobb dicsérete az, hogy gyermekkori emlékként mai napig úgy él bennem, mintha egy kisgyermek énekelné a kuplét... Ezt pedig csak a legnagyobbak tudják...
Budapesten született 1901 szeptember 6-án Grawatsch Tivadar néven. Édesapja könyvkötő volt és papírkereskedő, édesanyja pedig énektanárnő. Az üzletben papírtrombitákat, csákókat, kalapokat árultak, ő pedig ezeket rendszeresen használta színielőadásainál - kellékként. A nézők természetesen szülei, és a vásárlók voltak. Muzikalitását így édesanyjától örökölte.
Tivadar egy elemibe járt, méghozzá egy osztályba Német László - későbbi íróval. Szülei elvitték kisgyermekként a Bábszínházba, melynek hangulata azonnal magával ragadta. Édesapja ezt látva házilag készített neki egyet, így aztán a már semmi akadálya nem volt a színi előadásoknak. Műkedvelő előadásokra járt, és egyszer kisgyerekként fel is lépett egy darabban, innentől kezdve már tényleg vonzotta a színpad.
A Ferenc József gimnáziumban érettségizett, az osztály központi egyénisége lett, utánzott, bohóckodott, nevettetett - már erősen érződött színészi képessége.
Tanárai annyira nem díjazták humorát, az évek
Ekkor már a házbéli ifjúsággal színházat játszottak, de tanulni nem akaródzott - ám végül mégiscsak leérettségizett. Milyen érdekes, hogy sok színésznek nem tetszik a tanulás - aztán végül egész életében tanul-tanul-tanul.
A Postán helyezkedett el, a Nagymező utcában. Állása egyetlen napig tartott, aztán felmondott - ugyanis a Feld Színház kórustagokat keresett.
Innentől kezdte statisztált, kórustag volt, de 1920-ban az ottani színházigazgató hívására már Miskolcra szerződött. Ott első szerepében komikus szerepet játszott, egy kicsit buta, szeplős kamaszt. A közönség egyből elfogadta, megszerette, már a jelenete közben nyílt színi tapssal honorálta.
Innentől kezdve vallotta - igazán boldog csak az lehet, aki másokat is boldoggá tud tenni...
Színidirektora, Sebestyén Géza ajánlotta neki, hogy végezzen színi iskolát. Színésznevét is vele választotta. Egy beszélgetésük alkalmával megkérdezte a fiatal színésztől, hogy honnan származik furcsa nevük. Ekkor mesélte el neki, hogy Morvaországból jöttek, Bilics községből. Végül direktorával közösen eldöntötték, hogy innentől ő Bilicsi lesz, Bilicsi Tivadar.
Kiváló hangja, elegáns tartása, szimpatikus egyénisége, jó megjelenése miatt a közönség első pillanattól kezdve szerette, kedvelte. Ismert színházi színész lett Pesten, ám a film is felfedezte.
Feleségét is a szakmának köszönheti, 1938-ban - ő szintén végzett színésznő volt, Tímár Liza. Egy darab próbáján találkoztak először, egy lányt alakított, aki szerelmes a Bilicsi Tivadar által alakított férfibe. Nem egyik pillanatról a másikra szerelem volt - pár hónap alatt azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az élet egymásnak teremtette őket.
1942-ben házasodtak össze, tehát 39 évet éltek le egymás mellett - azért ez a színház szakmában mai napig különleges, szerelmük valóban egy életre szólt.
Egy évvel később megszületett Marika, következő évben Katalin, két évre rá Erzsébet, aztán 1948-ban Éva.
Sokat haknizott ebben az időben, hisz el kellett tartania családját. Így aztán sok kuplét is énekelt. Ezek közül volt egy, ami a gyerekek és felnőttek között is nagyon-nagyon népszerű lett - mai napig kevés ember van, aki nem ismeri ebben a hazában.
Ez pedig az "Apu hod med be az a nad elefánt" Címe persze nem ez, hanem Évike az állatkertben, lényegében legkisebb lánya, a kis szöszke Éva csacska kérdéseiről szól. Nem ő írta a dalt, nem ő szerezte a zenét, Garai Imre műve, de valahol nyilván ott volt a létrejöttében.
Rengeteg sláger fűződik a nevéhez, az egyik legnagyobb a Levél apukához.Nagyjából 100 színpadi szerepet alakított, és sok-sok filmben játszott, melynek egy része sajnos megsemmisült.
Az ötvenes évek gyermekei is emlékezhetnek rá, a Csinn-Bumm Cirkusz Bruhaha Kelemenje volt.
Nyugdíjas éveiben is játszott, mellette pedig színészkollégáival kapcsolatos emlékeit vetette papírra - azt akarta, hogy a közönség ne feledje őket.
Utolsó éveiben tüdőrákos lett, de még fellépett. Betegségét a külvilág fele tagadta - hozzátartozói nem mondták el neki, de ő tudta mivel áll szemben. Másoknak arról beszélt: tüdőtágulata van.
Utoljára 1981. áprilisában áll színpadra, pár hónapra rá, 1981. július 11-én, Siófokon hunyt el. Forrás: Szineszkonyvtar.hu