Régen bizonyos fogalmakat, tevékenységeket sokkal érzékletesebben jelenítettek meg a beszédben.
Amit ma egy szóval elintézünk, régen eg mondatot szántak rá, s abban benne volt maga a történés, és az eredmény is.
Pár tíz évvel ezelőtt még nem azt mondták, hogy elmagyaráztam, hanem "Szájába rágtam", "Fülibe rágtam".
Ha valakinek "lekonyult az orra", akkor az szomorú lett, "elszontyolodott" - ugye milyen érzékletes kifejezés?
Amikor egy ember arca komor lett, akkor "felhődzött a képe".
Netán valaki sokat beszélt? - Annak bizony "felvágták a nyelvét".
Egy gyerek ha koszos volt azt mondták rá, hogy "moslékos dézsa"
Voltak olyan deákok, akik siratni jártak temetésekre némi pénzért - őket "dögönbőgőnek" csúfolták. Ennél kifejezőbb nem igen lehetne...
Ha valaki káromkodott, akkor az "húzta az eget rá".
Netán valamin bosszankodott az ember? Annak bizony "csavarta az orrát valami"...
A "leesett az álla" pedig nem azt jelentette, hogy csodálkozik, hanem konkrétan a halált jelezték vele.
Ha valakinek "lelkére kötöttek", "lelkére madzagoltak" valamit, akkor bizony rábíztak egy fontos dolgot.
Ha eső után megdőlt a gabona, akkor vagy "lefeküdt a vetés", vagy pedig azt mondták: "hányja a fejét a rozs".
A " föld ha nagyot esik", akkor nem a földkupac zuhant le, hanem lejtős a terület.
Ha " foga van az időnek", akkor bizony metsző a hideg.
Ha "kesereg az idő", akkor beborult, sőt: esőre áll...
Aztán ott a " reszkető", ami nem fázást jelent, hanem kocsonyát. A "reszketőse" pedig a kocsonya megdermedt leve.
A kása, vagy krém - mikor főzik - pöfög, a paszuly pedig ha vékony réteg keletkezik a tetején, akkor "bebőrődzik".
Ha valaki összehúzza magát ültében, akkor "Gocorog, kucorog". De ha valaki nagy helyet foglalt az asztalnál, felkönyökölt rá, akkor az tehénkedett. Ha pedig még lassan is, nyámnyogva evett, akkor azt mondták rá: Kérődzik.
Ha nyafogott a gyerkőc, akkor bizony "nyávogott", ha sokat, kelletlenül beszélt, akkor meg "ugatott".
Hát ezeket a szólásokat ismered?
Lába szárán csapja a legyet - mulatozik.
Akár inde, akár unde - bármit mondasz.
Amit szabad Jupiternek, nem szabad azt az ökörnek! - általában gyereknek mondták.
Be van káfolva - részeg.
Báh, bika, veres borjú! - Mit csodálkozol, mit bámulsz!
Ha egy magát városi polgárnak gondoló, orrát fenn hordó ember kölcsönkért valamit, s nem vitte vissza időre, akkor azt mondták: "Debreceni szokás az, hogy elkérnek valamit, aztán menni kell érte..."
Elmérte a farkát - elbízta magát.
Elverlek mint a kétfenekű dobot - verés lesz a vége. "Ázik a kötél"- ugyanazt jelenti.
Ereszbe dugták a kulcsot - elmentek otthonról.
Ereszbe dugták a kulcsot - elmentek otthonról.
Bíró hátán vágták - csúnyán darabolták.
Elszetyepotyálja az időt - elpocsékolja.
Főzik a kapcáját - izgul nagyon, menni akar.
Felnyílt a szeme - túl jó dolga van, fölényben gondolja magát.
Hogy löttyen a fittyen? - Hogy megy a dolgod?
Jankónak mondják, János is értsen belőle! - Jegyezd meg egy életre!
Koppan a szeme tőle - nem kap belőle. Koppansz - nem kapsz.
Velem őriztél disznót? - Nem tegeződünk.
Madárlátta kenyér - mezőre kivitte, gyereknek hazavitt elemózsia.
Kívül megyünk a házon melegedni - kigyullad a ház.
Rázza a rongyot - többet mutat, eljátssza, hogy tehetős.
Csont van a hasadban? Karót nyeltél? - Lehajolni nem tudsz?
Nem jutott neki dinnyeföld - szomorú.
Viszi a büdöst - elszaladt.
Beugrottak Neked is régi szólások-mondások? Fotó: Filmhíradók Online képkocka