1971-ben ő volt a Televízió legfiatalabb bemondója,de 1968-óta már külsősként foglalkoztatták - s bár még egyetemista volt ekkor - az Eötvös Loránd Tudományegyetem franci szakos hallgatója - főműsoridőben csillogtathatta meg tudását.
Első főműsor napján is az egyetemi padban ült. Utána épp hogy csak letusolt, és már ment is a tv-be.
Lámpalázas volt rendesen, azt hitte, hogy egy hang nem fog kijönni a torkán, izzadt a tenyere.
Pedig ekkor már 3 éve tanult Fischer Sándor tanár úrnál - aki a tévébemondók tanára volt.
Fél évig csak és kizárólag tanfolyamra jár, aztán pedig fokozatosan vetették bele a mélyvízbe. Apró másokkal kezdett, a szokásos Iskola-tv, és a délelőtti műsorok - amik akkor még csak bizonyos napokra, és néhány órára korlátozódtak.
Szerencsére első főműsor szereplése különösebb hiba nélkül sikerült.
Úgy tartotta, hogy a bemondó az nem csak egy gép, ami beszél, azt úgy kell tenni, hogy érthető legyen, könnyen felfogható, ne kelljen rákoncentrálni. A lakás túlsó szegletében is felfogható legyen mondandója. Olyasféle egyéniség kell hozzá, mint amilyen a jó háziasszony.
Vele is előfordult baki, és olyan is, hogy elfelejtette a szöveget. Ilyenkor a legnehezebb a természetes viselkedés.
Egyetemista korában imádott olvasni, főzni, varrni, sőt - ruháit is maga tervezte. Mint minden fiatal lételeme volt a zene, és annak szinte minden műfaja. Viszont a "dilis" dolgokat ezen a téren sem szerette - ha fáradt, akkor nekiült és zongorázott egyet.
Újságíró is volt, elvégezte ugyanis az iskolát - majd 1974-ben állandó státuszba vette a Televízió, ugyanebben az évben szerezte meg egyetemi diplomáját.
Később aztán ő lett a bemondók csoportvezetője, majd szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott.
Híradósként is láthattuk, és az Ablak munkatársa is volt.
Jelenleg etikettet és beszédtechnikát tanít.
Kevesen tudják róla, hogy nevelőapja Kállai Gyula volt - régi rendszerben ismert politikus.
Magánéletét féltve őrzi.
Magánéletét féltve őrzi.