Tálaláshoz miért használtak régen ezüstöt?

Részint státusz szimbólum volt, mert bár ugyan közel sem olyan drága nemesfém, mint az arany, de azért aki megtehette, hogy egész készletet vásárolt belőle, annak nyilván volt mit a tejbe aprítania.

Milyen jól hangzik az, mikor valaki mások előtt elköppinti magát: meg kellene tisztítani már az ezüstöt, vagy: vedd már elő Terka az ezüstöt. Mégis másképp hangzik, mint "evőeszközt...."
Egyből másképp néztek a családra.
Hisz aki ezüsttel eszik, annak a komódjában is lehet érték rendesen.
A szegény embernek nem volt pénze ilyesmire, és ideje sem, hogy fél napokat fényesítsen.
De volt ettől egy sokkal fontosabb oka is, mégpedig antibakteriális hatása. 
Azt, hogy fertőtlenítő hatása van, már az ókorban is ismerték. Akárcsak a jóval drágább aranynak. Régen aki tehette, a vizet, bort is ezüst korsóban tartotta.  A középkorban, amikor igencsak sok fertőző betegség szedte áldozatát, a gazdagabb családok gyermekei  ezüstkanálkát rágcsáltak. Kútba dobálva a vizet baktérium mentesen tartotta. 
Tudni kell, hogy nem csak az ezüstnek van ilyen hatása, a többi fém is, mint az alumínium, réz, stb. viszont ez a fém a legerősebb ezen a téren az arannyal karöltve . 
Érdekes, hogy az ezüstionok, amik az ezüst oldódásakor keletkeznek több, mint 600 féle kórokozó ellenségei, és nem csak kórokozók, hanem a penészgombák ellenségei is. 
Úgyhogy aki tehette az ezüst-, vagy legalább ezüstözött étkészletet vásárolt, használt - még a nehézkes tisztítása ellenére is.