Egyes helyeken diónagyságú, máshol kis barack, vagy galambtojás nagyságú jég esett, jó ideig magában, ami nem tett jót embernek, növénynek állatnak.
A városligeti Fővárosi Múzeum üvegtetejét is betörte, a bezuhanó üvegdarabok több műtárgyat is tönkretettek.
Több szobrász, és festő üvegtetejű műtermét is egy időre használhatatlanná tette a jégeső, volt, ahol ujjnyi vastag üveget tört be pillanatok alatt.
Budán egy embernek betört a feje, sérülése súlyos lett a jégeső következtében.
Az ügetőpályán öt ember sérült meg, az ottani orvos kezelte őket.
Egy mentőkocsi, amit Leitner Jakab kocsis hajtott is áldozata lett a szokatlan időnek. A kocsiba befogott lovak megbokrosodtak a vihartól, és egyszerűen nekimentek egy ház falának. Az ütközéstől, és a jégdaraboktól aztán zúzódásokat szenvedtek. És a kocsi összes ablaka betört. A Mentőegyesület egy másik kocsija is balesetet szenvedett, Breiner János befogott lovai a vihar hatására szintén megbokrosodtak, és egy épp érkező konflisnak nekirohantak. A konflis felborult, és megsérült. És persze maga Breiner János, és a lovai is, bennük a dió nagyságú jégdarabok tettek kárt.
Már napok óta várták a pestiek a felüdülést, a jó ideje tartó 35 fok körüli hőmérséklet miatt mindenki, növény, állat, ember epekedve várta a felfrissülést.
A felhők láttára kinyíltak az ablakok, és reménykedtek az üdítő záporban, ám helyette kövér cseppekben hullott alá az eső, villámlani, dörögni kezdett - majd a hirtelen becsukott ablakokon kopácsolni kezdett a jég.
Nagyjából negyedórán keresztül esett, ezalatt az úton és a gödrökben összegyűlt a jég.
Aki az utcán volt, az mind a kapuk alá menekült, a konflisok letakarták pokróccal a lovakat, a villamosok is megteltek az ítéletidő alatt.
Aztán ahogy jött, úgy ment a vihar, mivel szélcsend állt be, a lakásokba beszorult a mellett, ezért még fullasztóbb lett az idő, mint az eső előtt. A forró kövezetre esett jég csak pillanatra hűsítette a levegőt.
Hatalmas tömeg várakozott még este fele is a Széna téri villamosmegállóban, mindenki ki akart jutni a szabadba a füllesztő lakásból. Aki inkább a Margit sziget mellett döntött az jól járt, ott is óriási tömeg élvezte a végre pormentes, árnyalattal tisztább levegőt.
A mentőkocsis vállán, fején véres sebesüléseket szenvedett. A mentőegyesületnek érzékeny kára van azáltal, hogy a kocsi összetörött. Az ügetőverseny pályán nyári- barack nagyságú jégdarabok estek, amelyektől öt ember fején megsérült. A sérülteknek a pályaorvos nyújtotta az első segítséget, be- kötözés után eltávoztak. Később megcsendesedett az eső, a jég egy-kettőre elolvadt a forró , kövezeten, elvonultak a barna viharos fellegek, a levegő azonban nem hűlt le. A házakba beszorult hőség a teljes szélcsend miatt fullasztóbb volt, mint a déli órákban s csak a késő este hozott valamelyest enyhülést. A Széna téren kilenc óráig nem lehetett a villamos kocsikat megközelíteni: a zöldbe és friss levegőre vágyók olyan tömegekben lepték el a kiránduló helyekre induló kocsikat. Holott kellemes volt az este a Margit szigeten is, ahol az éjféli órákig a legzajosabb vasárnapinál is - hatalmasabb emberáradat élvezte a valóban pormentes, hűvös, tiszta levegőt és éjszakát.
1925. július 22-én is hatalmas jégeső zúdult a városra. Fél órán keresztül esett majdcsak, mind nagyobb jégdarabok potyogtak az égből, pattogott a háztetőkön, és az utak kövezetén is. Úgy állt a jég Budapest utcáin, mintha csak tél lett volna.
Az utcákon lehetetlen volt a közlekedés, akik gyalog voltak azok fedélt kerestek fejük fölé. Aztán a jeget óriási eső követte, a kapuk alját is elöntötte a víz, vitte az utcai szemetet is, sok helyütt pallón lehetett közlekedni.
Még a vihar elülte után is jóval lapátokkal hányták el az útból a jeget.
Lakásokat, pincéket öntött el a víz, szivattyúzni kellett sok helyen. Az Andrássy út 38. sz. ház harmadik emeleti lakását áztatta el a lezúduló víz, a Király utca 80. szám alatti épületének tetőszerkezete annyira megsérült, hogy a lakásokba nem csak az esővíz folyt be, hanem a jégeső is behullott, így még a bútorokban is kárt okozott.
A vihar következtében egy időre leállt a villamos forgalom, mert a sínek víz alá kerültek Pesterzsébeten és Rákospalotán.
És persze nem csak Pesten volt ítéletidő, hanem környéken is. Hatalmas károkat okozott a kukoricásokban, és a szőlőkben, és az épp ekkor, vagy később érő gyümölcsfák is megsínylették az jégesőt, és a vele járó hatalmas vihart.
1925. július 22-én is hatalmas jégeső zúdult a városra. Fél órán keresztül esett majdcsak, mind nagyobb jégdarabok potyogtak az égből, pattogott a háztetőkön, és az utak kövezetén is. Úgy állt a jég Budapest utcáin, mintha csak tél lett volna.
Az utcákon lehetetlen volt a közlekedés, akik gyalog voltak azok fedélt kerestek fejük fölé. Aztán a jeget óriási eső követte, a kapuk alját is elöntötte a víz, vitte az utcai szemetet is, sok helyütt pallón lehetett közlekedni.
Még a vihar elülte után is jóval lapátokkal hányták el az útból a jeget.
Lakásokat, pincéket öntött el a víz, szivattyúzni kellett sok helyen. Az Andrássy út 38. sz. ház harmadik emeleti lakását áztatta el a lezúduló víz, a Király utca 80. szám alatti épületének tetőszerkezete annyira megsérült, hogy a lakásokba nem csak az esővíz folyt be, hanem a jégeső is behullott, így még a bútorokban is kárt okozott.
A vihar következtében egy időre leállt a villamos forgalom, mert a sínek víz alá kerültek Pesterzsébeten és Rákospalotán.
És persze nem csak Pesten volt ítéletidő, hanem környéken is. Hatalmas károkat okozott a kukoricásokban, és a szőlőkben, és az épp ekkor, vagy később érő gyümölcsfák is megsínylették az jégesőt, és a vele járó hatalmas vihart.
Forrás: Nemzeti Újság, Világ, Kis Újság 1922. július, Fotó: Filmhíradó online képkocka (egy héttel későbbi, 22-i jégeső felvétele)