Egy gyerkőcnek mikor volt kötelező szunyálni mennie, s lehetőleg a falnak fordulva aludni, mert legtöbb helyen még nem volt külön gyerekszoba.
Az este otthon arról szólt, hogy összeszedted a másnapi "cuccot", és bepakoltad a táskád. Megnézted az Esti mesét, aztán irány fürdés, mosdás, fogmosás - és lefekvés.
Mese után legtöbb családnál nem volt semmi kifogással tévézés. Esetleg a tv-híradó végéig lehetett kihúzni.
Úgyhogy a mosdás után bevonultál az ágyadba, és a falnak fordultál.
A szülők meg nézték a tv-t, ha meg netán olyan rész volt a filmben, amit nem akartak hogy akár halld is, rákérdeztek időnként: alszol már?
Idővel megtanultad, hogy ilyenkor legjobb hallgatni.
Úgyhogy a mosdás után bevonultál az ágyadba, és a falnak fordultál.
A szülők meg nézték a tv-t, ha meg netán olyan rész volt a filmben, amit nem akartak hogy akár halld is, rákérdeztek időnként: alszol már?
Idővel megtanultad, hogy ilyenkor legjobb hallgatni.
Ha volt tesód, és volt külön szobátok - sokkal lazább volt a dolog.
Tévé ugyan tuti nem volt a hatvanas években külön, még a hetvenes években sem, de ilyenkor az nem is számított.
Ekkor jött az esti buli.
Tévé ugyan tuti nem volt a hatvanas években külön, még a hetvenes években sem, de ilyenkor az nem is számított.
Ekkor jött az esti buli.
Kitárgyaltatok mindent, ami aznap történt, a rosszaságokat, a csínytevéseket. Mit hallottál fél füllel, mikor szüleid beszéltek, a Nagyi hogy káromkodott, mikor leejtette az üveget.
Ijesztgettétek egymást, mikor valami zajt hallottatok, és amikor anya benyitott a vihorászásra, behunytátok a szemetek, és ártatlanul játszottátok az alvót... Fotó: Vassányi Béla (1923-1999)