Rávágnánk, hogy nyilván a pénz.
Nézzük végig: vitték a kosarat, vagy a cekkert, vitték a pénzt, bankkártyáról a hatvanas-hetvenes években még nem is hallottak.
Nézzük végig: vitték a kosarat, vagy a cekkert, vitték a pénzt, bankkártyáról a hatvanas-hetvenes években még nem is hallottak.
De volt még valami, ami nélkül egy olyan ember, aki meggondolta mire költi a pénzt - nem indulhatott útnak.
Merthogy beosztóan kellett élni, hogy elég legyen a fizetés, és még félre is tudjanak tenni, vagy fizetni tudják a lakás, a bútor, vagy a tévé részletét, gyűjthessenek kocsira.
Nem volt olyan rózsás a helyzet akkoriban sem, mint ahogy emlékeinkben él...
Nem volt olyan rózsás a helyzet akkoriban sem, mint ahogy emlékeinkben él...
Fizetni való akkortájt is sok volt, hisz a legolcsóbb műszaki cucc is kész vagyonba került még.
Épp ezért ha vásárolni mentek magukkal vittek egy listát.
Persze az akkori boltok másak voltak. Még ritkábban jártak nagy üzletekbe az emberek, jobban szerették a kisebbeket - beszélgethettek kicsit, emberibb volt a környezet.
Ott viszont nem volt bambulás, általában sorban álltak a vevők, haladni kellett.
Jól jött a lista, - amit otthon összeállítottak - mert így a boltos gyorsan összekapdoshatta a dolgokat.
És persze azért is jól jött, hogy összeírta a vevő a szükséges árut, mert így nagy eséllyel nem vett fölösleget, csak a legszükségesebbeket.
Nem véletlen, hogy az idősebb generáció mai napig listával megy vásárolni.
Ott van benne a tudat, hogy ez a legjobb módszer annak elkerülésére, hogy elcsábuljon valami értelmetlenre, amit esetleg már akkor megbán, amikor hazaérkezik bevásárlás után.
Így célirányosan haladva a bevásárlásnál nincs fölösleges pénzköltés - ezt tanulták...
Ezzel a módszerrel lehet a legjobban takarékoskodni...
Fotó: Fortepan.hu/Nagy Gyula, Németh Tamás