Gyerekként ugyanúgy élveztem - más helyett nem véleményezhetem - mint a Tom és Jerry-t.
Hasonló történet, más szereplőkkel.
Ott a macska és az egér kekeckedik egymással, itt meg a farkas és a nyúl.
Volt egy sorozat nálunk valamikor a hetvenes évek elején, ami a Nu, págágyi névre hallgatott, magyarul annyit tesz: No, megállj csak! Ez egy vígjáték volt rajzfilm köntösben.
A sorozatot eredetileg 1968-tól készítették a Szovjetunióban, rendezője Vjacseszlav Mihajlovics Kotyonocskin volt.
Eredetileg 16 rész készült belőle 1986-ig.
Főszereplője a farkas valójában egy tehetséges állat, csak tehetségét ezek szerint nem jó dolgokra használja. Hisz hiába tud tökéletesen gitározni, motorozni, korcsolyázni, csodálatosan énekel, és még balettozni is tud, ő egy rontó-bontó, állandóan kellemetlenkedő valaki, aki bizony sok rossz dolgot csinál. Egyik rossz dolga az, hogy szegény kis nyulunkat minduntalan el akarja kapni.
De hiába a csodálatos képességek, nem jön össze neki a vadászat.
Lehet, hogy az a probléma, hogy csak erre a nyúlra fáj a foga, az viszont meg van írva előre valahol a nagykönyvben, nem lesz sikeres manőver.
És hát nagy eséllyel azért sem sikerülhet a terve, mert ő bizony nem jó ember, akarom mondani Farkas. Márpedig ha nem jó őkelme, akkor nem is győzhet. Ezt tanították nekünk, és a mesében így van.
Ott van viszont a nyuszi, aki csak menekül, menekül, menekül a farkas elől, túl sokat nem tudunk meg róla, csak azt, hogy ezek szerint ő a jó. Ezt is csak azért, mert valahogy mindig kibújik ellenfele karmai közül.
Ettől függetlenül és gyerekként valahogy szerettem volna, ha néha elkapja úgy alaposan a farkas. Mert igazság szerint farkasunk sokszor nagyon jó pofa dolgokat talált ki a nyuszi becserkészésére...
Ám ellentétben a Tom és Jerry sorozattal, itt valahogy a nyuszi nem csillogtatott meg semmi erényt. Az eredeti sorozatban még igazából azt sem tudtuk meg, hogy jó-e, vagy rossz-e. Csak azt, hogy futnia kell, mert jön a Farkas és azt kiabálja: Nu, Págágyi!... No, Megállj csak!
Fotó: Képkocka a filmből/ATV, Origo