
És olyan eszeveszett sebességgel járt a beszélőkéje, no meg a keze, és úgy keverte a gyufás skatulyákat, hogy képtelenség volt követni.
De ha követni tudtad volna sem ért volna semmit, hisz ott csalt, ahol
tudott, lehetetlen volt eltalálni.
Ha valaki nyert mégis, az beépített ember volt. Vagy egyszerűen a
nyertest beetették, hogy még több pénzt tegyen fel. Aztán a végén az egészet elnyerhessék...

Akkortájt mindenféle nemzetiségű emberrel lehetett találkozni egy nap. Románok, oroszok, bolgárok, csehek, lengyelek voltak kint a piacokon.
Volt olyan becslés ezekről, hogy egy nagyobb KGST-piac akkoriban egy hét alatt olyan forgalmat bonyolított le, mint a Skála Metró egy hónap alatt. Lehetett benne valami, mert igazi üzleti napokon tömegnyomor volt, mint régen az Arany vasárnapokon.

A románok hoztak szőttest, varrógépalkatrészt, köveket, szőrmét, de még szintetizátort is. Vittek óvszert és fogamzásgátlót a nyolcvanas évek végén. A lengyelek sefteltek a piacokon. Felvásároltak, aztán tovább adták. Képesek voltak mindent pénzzé tenni, akár a ruhájukat, felszereléseiket eladták, ha valami jó üzletet szimatoltak, és kellett hozzá a pénz.

A piacok környékén lakók általában nem szerették a tumultust, mert nagy-nagy kosszal járt. Időre-időre próbálták is ezeket felszámolni, még az akkori KÖJÁL (Ma ÁNTSZ) is próbálkozott vele, de sikertelenül. Mert hiába volt az árusok "kitakarítása" áruk elkobzása, bármi...
Másnap minden kezdődött elölről, jöttek ismét a külföldi rendszámú kocsik, és pakolták kifele az árut, és majd minden sorban felcsendült az "Itt a piros, hol a piros" is...
Fotó: Szilágyi Béla, Tatár Éva, Kurír, Hajdú-Bihari Napló