Te tudod? Vagy Te? Melyik doboz alatt van a a piros golyó? Itt a piros, hol a piros?" És olyan eszeveszett sebességgel járt a beszélőkéje, no meg a keze, és úgy keverte a gyufás skatulyákat, hogy képtelenség volt követni.
De ha követni tudtad volna sem ért volna semmit, hisz ott csalt, ahol
tudott, lehetetlen volt eltalálni.
Ha valaki nyert mégis, az beépített ember volt. Vagy egyszerűen a
nyertest beetették, hogy még több pénzt tegyen fel. Aztán a végén az egészet elnyerhessék...
Aztán míg beetették mások is kedvet kaptak, nagyobb lett a nyereség...
Itt biztos nem lehetett nyerni, ám az árusoknál volt esély. Még a kilencvenes évek elején is nagyban ment a kereskedés, és sokkal olcsóbb volt minden, mint a városban bárhol. Sokszor töredék áron lehetett vásárolni.
Akkortájt mindenféle nemzetiségű emberrel lehetett találkozni egy nap. Románok, oroszok, bolgárok, csehek, lengyelek voltak kint a piacokon.
Volt olyan becslés ezekről, hogy egy nagyobb KGST-piac akkoriban egy hét alatt olyan forgalmat bonyolított le, mint a Skála Metró egy hónap alatt. Lehetett benne valami, mert igazi üzleti napokon tömegnyomor volt, mint régen az Arany vasárnapokon.
Volt ott szovjet Vodka, meg cigi, tiszta alkohol, benzin, aztán szintén szovjet lepedő, ez viszont volt a románoknak is, hoztak törülközőt, és ágyneműt is. Aztán kapós volt az osztrák kávé, a német szappan, a lengyel autófelszerelés...
A románok hoztak szőttest, varrógépalkatrészt, köveket, szőrmét, de még szintetizátort is. Vittek óvszert és fogamzásgátlót a nyolcvanas évek végén. A lengyelek sefteltek a piacokon. Felvásároltak, aztán tovább adták. Képesek voltak mindent pénzzé tenni, akár a ruhájukat, felszereléseiket eladták, ha valami jó üzletet szimatoltak, és kellett hozzá a pénz.
A szovjetek megérkeztek, aztán hozták a szivattyút, búvár szivattyút, csaptelepet, meg mindenféle műszaki árut, hisz tartósak volt, és persze a cigit, ami nagyon kapós volt. Aztán amikor eladták, akkor nyugati cuccokat vettek, azt hazavitték, és azt is eladták. Aztán ami ott összejött, azt megint ottani cuccokra fordították.
A piacok környékén lakók általában nem szerették a tumultust, mert nagy-nagy kosszal járt. Időre-időre próbálták is ezeket felszámolni, még az akkori KÖJÁL (Ma ÁNTSZ) is próbálkozott vele, de sikertelenül. Mert hiába volt az árusok "kitakarítása" áruk elkobzása, bármi...
Másnap minden kezdődött elölről, jöttek ismét a külföldi rendszámú kocsik, és pakolták kifele az árut, és majd minden sorban felcsendült az "Itt a piros, hol a piros" is...
Fotó: Szilágyi Béla, Tatár Éva, Kurír, Hajdú-Bihari Napló