Úgy néz ki, sok embernek fogalma sincs, hogy működtek a dolgok régen, vagy pedig egyszerűen nem akar emlékezni, mi volt a módi, mert egyik oldalon makacsul megállva, és onnan visszanézve saját megszépített igazát hajtogatja.
Mostanában sokszor felbukkan az a nézet, hogy egyesek már akkoriban is elutasították a kisdobos, vagy úttörő nyakkendőt, elvből nem mentek úttörő táborba, KISZ-tagok csak azért lettek, mert kötelező volt, az Ifjú Gárda mozgalom az csak egy kis játék volt, és ha valaki KISZ-titkár lett, csak azért történhetett meg, mert valakinek lennie kellett...
Ez egyáltalán nem így működött.
Végig éltem azt a rendszert - pontosabban nem végig, de éltem benne, tudom mi volt a helyzet.
Aki mást mond, az szépít, vagy úgy gondolja - nem elég előnyös számára a múlt.
Régen - a hatvanas-hetvenes években - aki iskolás lett, az év végére kisdobos is lett. Nem kérdezte meg senki a gyerekektől, se a szülőktől, hogy óhajtja-e...
A gyerekek akarták, mert a kék nyakkendővel nagyobbak lehettek - úgy gondolták - és tagjai egy csoportnak. Márpedig egy gyerek, egy kisgyerek azt szereti, ha falkában van.
Első osztályosként fogalmam sem volt róla a hat pont lényegéről, amit kötelező volt megtanulnunk.
És hát tudtam persze, hogy nagy úttörő lehessek, ehhez először kék nyakkendőt kell viselnem.
A hat pont semmi olyasmit nem tartalmazott, amit manapság - más nyelvezettel - nem próbálnak meg belenevelni egy gyermekbe.
Ezek: A kisdobos húséges gyermeke a magyar hazának,
A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait,
A kisdobos szorgalmasan tanul, és dolgozik, segíti társait,
A kisdobos igazat mond, és igazságosan cselekszik,
A kisdobos edzi testét, és óvja egészségét,
A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.
Fogalmunk sem volt, hogy lehet méltónak lenni a vörös nyakkendőre, de úgy gondoltuk: nyilván azzal, hogy betartjuk a többi 5 pontot.
Nálunk az iskolában mindenki kisdobos volt. 800 gyerekből egyszer fordult elő, hogy elvették - nem lemondott róla, és nem az volt a helyzet, hogy nem akart kisdobos lenni - egy gyerektől - konkrétan az történt, hogy lopott, és rajtakapták. Amúgy sem volt egy áldott jó gyerek, úgyhogy megpróbálták íly módon keretek közé szorítani az ebadtát.
Negyedik év végén aztán jött az úttörőélet, amire nagyon vártunk. Elvégre már nagyok lehettünk, általánosban ettől több nincsen. És ott voltak az úttörőtáborok, így mehettünk végre mi is.
Ezek az úttörőtáborok ideológia mentesek voltak, kifejezetten a nyaralásról szóltak, reggeli és esti sorakozóval, zászlófelvonással - mikor hogy, nem mindig - és sok-sok játékkal. Ha netán mégis előfordult olyan, hogy a politikát is belevitték a nyaralásba - nem emlékszem semmi ilyenre - azt a gyerekagy pillanat alatt kiszórta, hisz nem értette, hogy miről "hadoválnak".
Lehettél őrsvezető, vagy őrsvezető helyettes is, általában ez úgy ment, hogy az őrsi tagok megválasztották vagy a legjobb tanulót, vagy pedig azt, amelyiknek legjobb volt a beszélőkéje, és a legjobban el tudta adni magát. Semmi politika.
Volt egyfajta tanfolyam is ez okból, ahol biztos, hogy sok minden volt, de politikára nem emlékszem - ugyanis én is voltak már napot. Annyira emlékszem, hogy dögunalom, vártam mikor lesz már vége, és közben az úttörőház festett üvegablakait nézegettem. Úgy rémlik dalokat tanultunk, játékokat - hogy lehet egy őrsi foglalkozást normálisaan eltölteni.
Maga az úttörők 12 pontja sem volt egy elvetemül ideológiai bomba, a kisdobosok 6 pontjának bővített változata annyi különbséggel, hogy mikor az értékek védelméről van szó, akkor megemlítette, hogy az a szocialista társadalomé.
És persze a végén az utolsó pont felhívja a figyelmet arra, hogy úgy kell éni, hogy majdan KISZ-tag is lehess. (Már ha akarsz, mert ez bizony egyáltalán nem volt kötelező)
Én például nem voltam az. Néha eljártam gyűlésre, mert kirándulásokat szerveztek, meghívottak voltak, ilyen-olyan versenyek, de felvételemet nem kértem a csapatba, mert olyan szinten nem érdekelt. És senki sem mondta, hogy "de jelentkezz, mert másképp irgum-burgum lesz".
Viszont, aki KISZ-titkár volt, az már más volt.Egyrészt forogni kellett rendesen, és úgy kellett intézni, hogy vagy ő jelöltesse magát, vagy valakinek eszébe jusson az ő személye. Utána pedig jött a választás... Ő kapcsolatot tartott a párt vezetéssel, más körökben forgott, kívülről nézve általában talpnyalók voltak. Lehet persze, hogy ők nem érezték annak, de egy funkciót az ember vagy meggyőződésből vállal nagyjából felnőtt fejjel, vagy pedig talpnyalás miatt.
Az Ifjú Gárdisták azok más kategória voltak, ők a munkásőrök unokái voltak. Átvitt értelemben.
Oda már valóban csak egy réteg jelentkezett. Persze itt is voltak, akiket az egyenruha vonzott, de azért nagy eséllyel ők már komolyan vették a politikai okításokat. Nekik azért a gondolkodásuk is más volt.
Egy időben - mint a legtöbb gyereknek - tetszett, hogy a munkásőrök meg ifjú gárdisták kiképzéseken, meg akadály akármiken vesznek részt, és felvetettem, hogy jó lenne, ha én is.
Apám párttag volt, anyu elvileg semleges, de mindketten egyszerre fejtették ki, hogy ennek semmi értelme, fordítsam fölösleges időmet sokkal értelmesebbre.
Mert hogy egy átlagember nem fordulhat egy másik ellen - semmilyen ideológiai nézetet hangoztatva.
És igazat mondtak.
Fotó: Fortepan.hu/Lipovits Károly/Nagy Gyula, Urbán Tamás