Régen voltak dolgok, ami más volt egy fürdőben.
Egyrészt még pár tíz évvel ezelőtt ezeket egybe építették a WC-vel, mert nem is gondoltak rá, hogy külön is lehetne. És végül is logikus is volt, ott van helyben a mosdókagyló, nem kell kilincset megfogva átmenni egy másik helyiségbe, hogy kezet mosson az illető.
Aztán persze azzal a tapasztalattal, hogy lakótelepeken már külön van a WC sok helyütt családi házaknál is így oldották meg, külön helyiség az illemhelynek.
Ennek is van logikája persze: mi van, ha pont fürdik valaki,mikor a másikra rájön a szükség.
Viszont nem ez volt az igazi különbség, hanem a padló összefolyó.
Amit manapság fölöslegesnek tartanak, mert úgy vannak vele: büdös jön fel belőle, meg amúgy is fölösleges.
Hisz a mosógép lefolyik közvetlen, vagy ha nem, akkor a kádba ömlik az elhasznált víz.
Régen nem rácsos volt a lefolyó "teteje", hanem egy öntött vas, négyszögletes zárófedele volt. Jó nehéz, de ha lezártad ott nem jött fel semmi "büdi".
Kifejezetten jó szolgálatot tett, amikor kiöntött a mosógép, és akkor is áldottuk rendesen, mikor a nagyi megengedte a fürdővizet, aztán elfelejtkezett róla. Hiába volt a fürdőkádban a fenti rózsa, az képtelen volt elnyelni a folyó vizet.
Aztán mikor már nem tudott belemászni a kádba, akkor ő találta ki, hogy a zuhanyrózsa csövét meg kell hosszabbítani, és majd ő ott, az összefolyó közelében mosdik. Óvatosan megnyitva a zuhanyt, de mégis jobban tudott tisztálkodni, mintha egy lavórban teszi.
Könnyítette persze ezt az is, hogy amikor kialakították a fürdőszobát - figyeltek arra, hogy a padló enyhén, de az összefolyó felé lejtsen.
Így nem sokat kellett bajlódni az esetlegesen padlón lévő vízzel...
Fotó: Fortepan.hu/Lissák Tivadar