Régen is vásároltak...De hová rakták a csomagolásokat?

50 éve is vettünk húst, szalonnát, hentesárut és kimérős dolgokat.. Meg ruhát, anyagot, paplant, cipőt, szeget, bármit - ezeket bizony mind becsomagolták nekünk.

Már jó ideje ha húst vagy felvágottat veszünk, akkor papírban kapjuk, de műanyaggal bélelt csomagolóanyagban.

Mindent kimérőst ebbe raknak. 
Plusz még egy nájlonzacskóba...Ha nem szeded ki mikor berakod a hűtőbe, és egy-két napig rá se nézel, akkor veszett fejsze nyele. 

Régen ha húsárút vásároltál, akkor zsírpapírba rakták. Ugyanis annak az a tulajdonsága, hogy a zsírt, és a a vizet nem engedi át. Tehát ilyesmire tökéletes megoldás.

A kenyeret eleinte nem csomagolták - ez sem volt jó, mert a boltokban válogattak rendesen -  aztán kaptál egy selyempapírt, ezzel fogták körbe. Nem volt műanyag erre a célra - ha ma kenyeret vásárolsz, szinte minden zacskóban van.
 Részint ez is lehet az oka annak, hogy gyorsan penészedik a mai kenyér - még a drága, elvileg jó minőség is.

A péksütemény szintén papírba került, papírzacskóba. Kisebbe, nagyobba. Ezt aztán mikor kifogyott belőle szépen elrakták otthon, és a gyerek ebben vitte legközelebb a tízóraiját, vagy a nagyi ebben küldött a szomszédnak át egy kis kóstolót a frissen sütött darálósból.

Zöldségboltban is ugyanúgy papírzacskót használtak. Jó, óvatosabban kellett bánni vele, mint a műanyaggal, de ha figyeltek nem volt baj.
De a fölesárút egyből szatyorba is mérték, valójában kevés dolog volt amihez zacsit használtak. 

Kimérte a zöldséges egy fém tálban a krumplit, káposztát, bármit - aztán a cekkerbe beleborították.

A tej a hatvanas években még üvegben volt, vagy kannában hordták haza. Az üveget visszaváltották, nem a szelektívbe, vagy a szemétbe dobálták. 

Üvegben voltak a szörpök, az a pár üdítő ami volt, a befőttesüvegek visszaválthatók voltak, és mivel pénzt adtak érte -  vissza is vitték, és nem a kert végébe dobálták, mint ahogy sokan megteszik, meg elássák, a föld alatt nem látja senki, és senkit nem zavar - gondolják.

Liszt, cukor, zsemlemorzsa, csokoládék papírba voltak csomagolva. A pótkávé is. Egyedül talán a cukorkákat árultak pocsék műanyag zacskóban. 

Viszont voltak édességboltok, ahol kimérősen is vehettél cukrokat, ott csak cégjelzéses papírzacskók voltak. Volt  nagyon finom, nagy, fekvő üvegből árult, citrom és narancsízű zselés cukor. És ha vettünk belőle 5-10 dekát, nem többet, akkor azt is papírba rakták.  Nem volt dorbézolás. Napi egy-két darab volt az adag.

Ekkoriban szokás volt a csomagolásokat elraktározni - jó lesz még máskor is...erre-arra...

A kicsiket is, hát még a méretes dolgokat.. 

Ha kabátot vásároltál, vagy mondjuk más ruhadarabot, esetleg paplant, párnát, ruhaanyagot, ezt mind papírcsomagolóba tekerték, és átkötötték madzaggal úgy,hogy hazáig kényelmesen elszállíthasd. Volt rajta egy kis hurok fogó. (Azért annyira nem volt kényelmes, mert belevágott az ujjadba, de valamit valamiért...)

Aztán a hatvanas évek közepén, vége fele megjelentek a műanyag csomagolású mosó- és tisztítószerek. Ekkor még keveset vásároltak belőle, beosztották nagyon az emberek. A csomagolásokat pedig hasznosították. Tolltartó, ceruzatartó, kis váza lett belőle. 
Hülyén hangzik, de még a konzerves dobozt is hasznosították. Mama például a májkrémeset pogácsaszaggatónak használta - mindkét oldalát felnyitotta hozzá. A nagyobb dobozokat pedig tárolónak, mondjuk szeget, csavarokat raktak bele.  Meg szépen leütögetve az oldalát, hogy sérülést ne okozhasson - ki lett nevezve cica tálkának...
Ha meg időnként leadtak valami fémet, vagy papírt a MÉH-be, akkor a fölösleges konzerves dobozok, papírok is "kimentek" vele.

Szinte semmit nem dobtak ki. A már használhatatlan dolgokat elégették, de amire csak egy parányi remény volt, hogy valaha, valamire még jó lesz azt meghagyták, beraktározták. És ha kellett - elővették... 

Fotó: Fortepan.hu/Erky-Nagy Tibor/Fszek Budapest Gyűjtemény, Galéria Savaria