Valahogy olyan természetesnek vették, hogy egy kis hab a sörről nem árt, csak jobb lesz az étvágy...
De még az iskolázott emberek is úgy gondolkodtak sokszor, hogy az nem baj, ha a gyerek megismeri az italok ízét, akkor idegenek nem tudják leitatni.
Mondjuk: ha elmagyarázták volna nekik, hogy idegenektől nem fogadunk el semmit - az is megteszi óvintézkedésként.
Úgyhogy ha meccsnézés volt otthon, vagy betértek a közeli kocsmába - akkor az apuka vagy kitöltött egy kis sört a lurkónak, vagy pedig a kezébe nyomta a söröskorsót - ott van rajta a hab, kóstolgassa, tiszta levegő, semmi baja nem lehet.
Az sem volt különleges, hogy húsvétkor a locsoló gyerekeket itallal várták.
Egy kis édes kontyalávaló? - szinte állandósult kérdés volt.
És egy gyerek ritkán tud ellenállni.
Úgyhogy egy idő után locsolkodás előtt már megkezdődött a kampány az itatás ellen.
A tanítók is a lelkünkre kötötték, otthon is milliószor elmondták, hogy senkitől egy "falatnyi" italt sem, akármilyen finom, édes illata van.
Minden évben bemondták, hány gyereket kellett kórházba szállítani túlzott alkoholfogyasztás miatt. Úgy rémlik, voltak tragikus esetek.
Szerencsére ez a szokás már a múlté, a televíziós fejtágítók, iskolai okítások, az újságokban, utcai plakátokon látható felhívások megtették hatásukat:
Ki tudtuk mondani kiskamaszként a "Sört, bort, vagy egy kis édeset?" kérdésre:
- Semmit sem. Én még gyerek vagyok, nem lehet. Köszönöm szépen!
Fotó: Fortepan.hu/Pálfi Balázs