Érdekes azért, hogy generációk nőnek fel úgy, hogy óvodás korukban a fiúk kukások, rendőrök, katonák, vagy mozdonyvezetők, a lányok meg királynők, vagy doktornénik akarnak lenni.
Persze ennek aztán vannak variáció is, és vannak időleges kitérők - attól függően, éppen mit tapasztal a gyerkőc.
Ha például lát egy autóversenyt, akkor biztos, hogy autóversenyző akar lenni. Ha targoncást, akkor onnantól targoncavezető.
Aztán ott a rendőr. Ha egy gyerek régen megnézte a Kántort, akkor biztos, hogy rendőr akart lenni, lehetőleg olyan, mint Csupati, akinek a nyakába ugrik a kutya, és mindig azt mondja egy ügy végén, hogy "Kérünk engedélyt örülni".
A kukás amúgy a gyermeki képzeletben sosem koszos, hanem arról szól az élete, hogy fent áll a kukáskocsi hátulján, és furikázik vele. Mindenki tiszteli, mert hogy olyan ügyes.
Az autóversenyző mindig fent áll a dobogó tetején, nyakába akasztják a babérkoszorút, integet, utána pedig szétlocsolja a pezsgőt.
A mozdonyvezető kihajol az ablakon, és integet a vágány mellett álló gyerekeknek.
A katona az minden nap megvédi a hazát, és hasalva tüzel az ellenségre. Egymaga legyőzi őket, jöhetnek akármilyen túlerővel...
Egy királynő mindig hosszú, csipkés ruhában, fején koronával vonul, és a legszebb királyfik sürgölődnek körülötte.
A doktornéni mindenkit meggyógyít, és mindenki csodálja.
A menyasszony pedig a világ legszebbje természetesen, hófehér ruhában, gyönyörű virágcsokorral kezében, és olyan hosszú uszállyal, hogy csak húzná, húzná, húzná maga után - ha nem menne utána egy csomó gyerek, akik viszik mögötte.
Egy biztos: legszerencsésebb az, aki gyermekkori álmát megvalósította...
Neked valósággá vált az álmod, vagy teljesen más felé vitt az utad?
Fotó: Fortepan.hu/Urbán Tamás