Benkő Péter színész 1973-ban kötött házasságot Varga Katalin légiutaskísérővel, akit már gyerekkora óta ismert, szomszédok voltak.
A lány légiutaskísérő volt a MALÉV-nál, és a tragédia előtt tisztázták le pont, hogy ez lesz az utolsó repülése. Persze nem így gondolták, ahogy végül történt...
Benkő Péter már gyerek- és kamaszkorában is szerepelt filmekben, a lányoknak igencsak kedvence volt a kifiús arcó színész. Házasságkötése idején már túl volt a Koppányi aga testamentumán, az Egri csillagokon, a Fekete városon - ismert volt az országban.
Emlékszem arra, amikor 1975. január 15. után úgy rémlik egy nappal később, mikor bemondta a rádió a szerencsétlenséget, és a halottak közt felsorolta Benkő Péterné Varga Katalint.
Aznap este lett volna Benkő Péternek Debrecenben fellépése, úgynevezett hakni, ez akkor elmaradt természetesen.
Pontosan azóta sem lehet tudni mi történt, voltak már vad találgatások is e felől, miszerint nem is Berlin volt a céljuk, hanem Moszkva, és hogy a baleset nem is a véletlen műve volt.
De tudni kell, hogy már napok óta lehetetlen volt a légiközlekedés, és bár a gép személyzetével már január 13-án elrepült Berlinbe - a rossz időjárás miatt elhalasztották a visszatérést. Először egy nappal későbbre, majd 15-re.
Berlinben két gép tartózkodott ekkor, az egyik utasokkal tért haza, a másik üresen - csak személyzettel.
Bár mikor felszálltak még úgy volt, hogy Pesten minden rendben van, de aztán hazaértükre újból rosszabbodott a látótávolság.
Az utasokat szállító gép egy átlandolás után úgy döntött, hogy végül Debrecenben száll le, nekik nem is lett semmi bajuk. A személyzettel szálló gép viszont a Pesti földreszállást választotta.
Az irányítótoronnyal a gép állandó kapcsolatban volt, és elkezdte a leszállást, aztán 300 méter magasságban mégis csak emelkedni kezdett. Mivel előtte letárgyalták, hogyha 300 méter magasan sem látják a leszállópályát akkor átstartolnak - nem problémáztak a repülésirányítók - úgy gondolták azt teszik, amit megbeszéltek, és inkább Debrecenben szállnak le.
Aztán megszakadt a rádiókapcsolat, és egy hatalmas robbanás hallatszott. Mivel akkor szállt fel a párizsi járat is, azt hitték azzal történt a baj.
Aztán persze kiderült, hogy a magyar járat az. Egy biztos, hogy kevesebb, mint 30 percen belül 4 alkalommal változtatták meg szándékukat a pilóták, ráadásul bonyolította a helyzetet a rossz látási viszont, és nagy eséllyel figyelmetlenség, és konkrét vezetési hiba is közrejátszódhatott a szerencsétlenség létrejöttében.
Nem volt kizárható a műszaki gond, vagy a nyilvánvaló idegességgel kapcsolatban valami egészségügyi probléma léphetett fel. Az is biztos, hogy a magassági kormányt az utolsó pár másodpercben előre nyomta a pilóta, és a gép hirtelen balra fordult, és meredeken a földbe csapódott. Volt olyan feltételezés is, hogy valamilyen gyógyszer, vagy más szer befolyásolhatta a pilótát, de ezt nem tudták alátámasztani.
Az utolsó vizsgálatok alapján, ami több évtizeddel a tragédia után történt azt állapították meg, hogy az utolsó pár percben a repülőgép testén jegesedés indult meg, ez érintette a hajtóműveket is, és így a műszerek is hibásan működhettek idővel.
Nagy eséllyel optikai csalódás áldozatai lettek, szinte teljesen vakon, hibás műszerek adataival készültek a leszállási manőverre, és az az utolsó próbálkozás, a kormány előrenyomása is azt bizonyítja, hogy felismerték a vészhelyzetet, és próbáltak reagálni, viszont az a lépés nem vezethetett jó megoldásra.
A baleset után a MALÉV szigorúbban lépett fel minden állományi fegyelmi ügynél, fejlesztették a biztonságot, és kezdték leselejtezni a légcsavaros gépeket...
De ettől még az áldozatok nem támadnak fel, és a hozzátartozók még mindig nem tudják biztonsággal mi történt.
A tragédia áldozatai - Szatmári István rádiós-navigátor, Ágoston Lajos navigátor, Szerencsés András rp.parancsnok, Lengyel György II. pilóta, Pogány Béla hajózó szerelő, Hámori Andrea légiutaskísérő, Vána János légiutaskísérő, Lichblau Péterné légiutaskísérő, és Varga Katalin légiutaskísérő.
A tragédia előtt 9 hónappal, 1974. április 13-án készített a Képes-Újság egy riportot MALÉV-os dolgozókkal, köztük Varga Katalinnal is, aki elmondta:
1965-ben az érettségi után nem tanultam tovább, gondoltam egy-két évig dolgozom. Éppen munkát kerestem, amikor kezébe akadt egy újsághirdetés: "a MALÉV fiatal lányokat keres, idegen nyelv tudással előnyben".
Latinból, franciából érettségizett, úgy gondolta megpróbálja. Több mint száz jelentkező volt, és csak kettejüket vették fel.
Ekkor még földi utaskísérő lett. Először még a tranzitból a repülőgépre, és vissza ment az utasokkal. Aztán jött egy házi selejtező, ahová orvosi megfelelés is kellett, és végül ott is megfelelt. Tanulnia kellett még nyelveket, és a már addig is ismerteket tökéletesíteni kellett. Tanfolyamokat kellett végezni, jogosítványt kellett szerezni repülésre.
A riport időpontjában két és fél millió kilométer volt a háta mögött, és szinte minden nagy városban járt már akkor, ahová a MALÉV gépekkel el lehetett jutni...