A mazsola - ezt nagyjából mindenki tudja - tulajdonképpen aszalt szőlő. Persze nem mindegy milyen fajtából készül, hisz ha megfigyelted - a normál mazsolában nincs szőlőmag.
Vagyis a mazsola nagy átlagban mag nélküli szőlő.
És igaz, hogy sok cukrot tartalmaz, hisz aszalt gyümölcs, pont annyi van benne, mint egy édes szőlőben, csupán a sok plusz nedvesség hiányzik belőle.
A cukor benne szőlőcukor - mentségére mondva, tehát ha már cukor, akkor legalább az egészségesebb fajtából...
Mivel aszalt gyümölcs tartósítása semmiféle plusz szert nem igényel. Ha olyat akarunk, ami valóban csak levegőn szárítkozott, akkor vörösesbarnát válasszunk. Bár igaz, hogy a sárga szebben néz ki, mutatósabb, ő a kéndioxidtól pofásabb.
Minden olyan tápanyag benne van egy-egy kis szemben, ami a szőlőben is. Úgyhogy minden olyan jó hatása megmarad, ami egyébként a szőlőnek is meg van.
Vannak benne antioxidánsok, amik egyben mikroba "pusztítók" is, aztán ott van benne a vas, némi vitamin, és bizony ásványi anyagokat is tartalmaz.
Ha rendszeresen fogyasztunk belőle pár szemet, akkor káliumot, magnéziumot is viszünk be szervezetünkbe, ezek pedig nemcsak az izmoknak, de az idegeinknek is igencsak jót tesz.
És mivel aszalvány, ezért egy átlagos szőlőnél nagyobb mennyiségben van rost tartalma.
Úgyhogy csak azért, mert édes - nem biztos, hogy a süteményből ki kellene kapirgálni.
Normál mennyiségben fogyasztva - nem egész zacskóval benasizva fél nap - hasznunkra válik.