Május első vasárnapján már jó ideje ünnepeljük az édesanyákat.
Már a bölcsiben is tartottak ünnepséget nekik, és a bátrabb gyerkőcök akár még pár soros verset is mondtak.
Aztán jött az óvoda, ahol már heteken keresztül erre készültünk verssel, dallal, ajándékkal.
Ekkor már értettük is, hogy miért van a szereplés.
Orgona ága, barackfa virága.
Öltözzetek új ruhába,
anyák napja hajnalára,
illatosan!
Zúgja az erdő, susogja a szellő.
Üzenik az ágak, lombok:
légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám! - erre a dalra ha 70 éves vagy - de jártál óvodába - akkor is emlékszel, szinte biztos.
Ilyenkor persze a nagyikat is meghívtuk a szereplésre. Akár eljött, akár nem - Anyák napja reggelén mindenképp elmondtuk neki - persze ha nem az ország másik végében lakott -
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Ha másra nem, akkor erre a versre talán emlékszel...
És végezetül egy videó a filmhiradokonline.hu-ról, egy 1959-es összeállítás, ami talán beindítja az emlékeket....