Gyerekként a hatvanas-hetvenes évek időszakának május 1-i felvonulását megélni buli volt.
Politikai vonatkozásba bele sem gondol egy gyerek, de amúgy is Munka ünnepeként ünnepeltük, és ugye a munka az kell a megélhetéshez. Márpedig akkor mi kivetni való lenne benne.
Ebbe a részébe most ne menjünk bele. Nézve a hatalmas tömeget Pesten - Debrecenben lényegesen visszafogottabb, ehhez képest családiasabb volt ez az ünnep.
Volt persze felvonulás, ahol a vállalatok, intézmények dolgozói zászlókkal, ugyanúgy léggömbökkel mentek végig a Vöröshadsereg útján, ami ma Piac utca.
Gyerekként én is mentem a GÖCS-ösökkel, sőt egy időben mindig a menet elején kis zászlót víve.
Azért ez egy gyereknek élményt jelent. Nagy kiöltözés azért nem volt, maximum, mikor már kisdobos voltam, akkor fel lett kötve normál ünnepi ruhához a kék nyakkendő.
Hát még az a tudat, hogy utána kimegyünk az erdőre, aztán lesz virsli, kolbász, kint az Építők pályán majálisozunk. Aztán jön a szokásos menetrend: állatkert, vidámpark, anyuék isznak egy korsó sört, én kapok Bambit, nyakba akasztható sajtos karikafüzért, törökmézet, vattacukrot, ami csak kellett - persze azért keretek között.
És általában ilyenkor jött az év első fagylaltja. "Hatalmas adagot" - kerek 1 Ft-ost ehettem,ami nagy gömbnek számított.
Mai napig ott van emlékeimben a Lacipecsenyés sátor környéki illatfelhő - keveredve a sör illatával.
Egész napos program a szabadban, lazulás - erről szólt annak idején május 1 - egy átlag magyarnak.
(A videóban van egy jópofa rész, amikor Kádár Jánost köszönti egy úttörő lány, mint akkoriban szokás volt: puszival. Utána a kislány törölgeti az arcát automatikusan... :) ) Forrás: Filmhíradók online