A háború utáni időben nem igazán voltak az emberek ellátva szépségápolási cikkekkel, vagy nem lehetett épp kapni, ha volt a boltban - nem volt rá pénz.
De a kéz még attól kiszáradt a szélben és hidegben, és a láb bőre is hasadozott...
Így aztán kipróbáltak mindent, amihez hozzájutottak.
Ekkoriban már használt margarint, persze nem állandóan, hanem mikor kapható volt. Később viszont már csak azzal sütött tésztaféléket.
Ilyenkor ami a papír csomagoláson ragadt - felhasználta az utolsó cseppig. Egy részével kikente a tepsit, másik részét még összehajtogatta, aztán hidegre tette.
Ha száraz volt a kézbőre, télen hasadozott - ezt kente rá.
És a lábát is ezzel ápolta - nem is éktelenkedett kéreg a sarkán.
Sőt - időnként még az arcán is elkent egy kis Ligát, módszeresen belesimította. Nyolcvanas évei végén még mindig hatvanegynéhány évesnek hitték.
Néhány éve történt, hogy télen valami miatt teljesen kirepedezett a bőr a kezemen. Kellemetlen volt, fájt - ráadásul másnap olyan helyre kellett mennem, ahol kellemetlen helyzetet teremtett volna, ha száraz, feszes bőrű, repedezett kézzel jelenek meg.
Úgy gondoltam: rosszabbodni nem fog a helyzet, kipróbálom a régi technikát.
Nem sajnáltam a margarint, vastagon bekentem.
Igaz, hogy nagyjából egy órán keresztül nem érhettem semmihez, de idővel szépen beszívta a zsíros masszát a bőröm, és csodák csodája: másnapra rendeződött a baj, elmúlt a szárazság.
Amúgy nem olyan hatalmas csoda, hisz egyrészt van zsírtartalma, de lényegesebb a víztartalom, ami a zsír miatt a bőrön marad hosszabb ideig, tehát ki tudja fejteni hidratáló hatását, és persze vitamin-tartalma sem elhanyagolható... Fotó: Fortepan/Hetényi Zsuzsa