Mit használtak régen vérszegénységre?

Néhány évtizeddel ezelőtt még más világ volt.
Az emberek nem nagyon szedegettek pluszban vitaminokat, táplálékkiegészítőket pedig éppen nem.
Ha valakinek kellett egy kis vitamint utánpótlás, akkor ott volt a C-vitamin, a sárga drazsé, meg a Polyvitaplex, ebből két fajta volt, a 8 és 10. Az egyikben 8 féle vitamin volt, a másik komplexebb, 10 félét tartalmazó volt. Ezt "írták fel" az orvosok a betegségből lábadozóknak. 
Általánosságban ezeket ismertük, és nem volt benne horrorisztikusan hatalmas adag, pusztán egyetlen napi átlagos mennyiség volt egy szemben, a mai tabletták mennyiségének töredéke. 
Mint ahogy manapság is előfordul - régebben még többször, hogy a gyerek vagy akár a felnőtt vérszegény lett, ilyenkor plusz bevitelre volt szükség.
Kisbabánál - akinek még a foga sem nagyon jött ki, ezért aztán minden rágcsálni valót örömmel fogad, sok esetben kifőzött kapukulcsot adtak a kezébe, azt rágta, próbálgatta. Így egyben a rágóka is meg volt, meg a vaspótlás is.
Nagyobb korban elővettek új szegeket, lemosták, és egy almába beleszúrták. Egy nap múlva kihúzták a szegeket, és az alma már fogyasztható lett. 
Aztán ott volt a szeder, a feketeribiszke, meg az ezekből készült szörp. Adták gyereknek, felnőttnek.
Fekete, kék színű gyümölcsökből készült a vasbor, ami szintén ezen állapotot volt  hivatott korrigálni. 
Nem kell szörnyülködni, csak színe miatt hívták bornak, amúgy semmi alkoholt nem tartalmazott, viszont rengeteg vasat és C-vitamint.
A céklát is főzték ilyenkor nagyban, meg akár meghámozva is kezébe adták a gyereknek: had majszolgassa.
Úgy tartották, hogy a vörös húsok is jók ilyenkor, ez már persze a felnőtteknek. 
És volt még egy csodaszer: a vörösbor. Egy pohárral ittak belőle naponta, állítólag kiváló gyógyír erre a "kórra". 
Van persze aki azt mondja, hogy pusztán étvágygerjesztő hatása miatt volt hatásos, mások váltig állítják, hogy eleve a benne lévő ásványi anyagok...
Végtére is mindegy, hisz az eredmény volt a lényeg: búcsút mondhattak a karikás szemnek, fáradtságnak,  sápadtságnak, fehér körmöknek. Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő