Azért a karos ládának van egy hangulata. Nem a kényelem miatt, mert nem sokkal szolgálhat, de maga a látványa - valahogy melegséget áraszt.
Először a német parasztok között terjedt el használata, tulajdonképpen a kanapé egyszerűbb változata.
Nálunk aztán az 1800-as évek közepétől volt megtalálható a parasztházakban, egy idő után megszokottá vált.
Főleg konyhákban, vagy tornácon használták, de volt olyan is, hogy az ágy elé rakták.
Ezeket a karos ládákat nem holmi puhafából, hanem lehetőség szerint keményfából, vagyis tölgyből, dióból készítették, és nem házilag, hanem mesteremberek, asztalosok állították őket elő.
Ezek aztán annyira masszív darabok voltak, hogy akár a mai napig jó állapotban fennmaradhattak. Általában lefestették, legtöbbször egy színre, de voltak olyan területek is, ahol díszítették őket, virágmotívumokat festettek rá.
A támlát aztán sokszor faragottan készítették el, ez különösen egyedivé tette őket.
A karos láda egy nagyon praktikus bútordarab volt, hisz rövid időre pihenni is meg lehetett rajta, tökéletes hely volt a beszélgetésre, asztal mellé állítva étkezésnél is jó szolgálatot tett, és tárolónak is kiválóan megfelelt, hisz ülőrésze felhajtható volt általában, és az egész szép belmérettel rendelkezett.
Így aztán rakhattak bele nem romló élelmiszert, szemes takarmányt, de ha úgy adódott, akár a leány stafírungját is gyűjthették benne.
Ha a konyhából kikerült, akkor nagy eséllyel szemes takarmány tárolására, és kerti padként használták.
Manapság sokan próbálják ismét hasznosítani őket. Konyhákban, tornácon, erkélyen. Fotó: Pinterest