Mikor behozták az adózást - hiába volt a bérkiegészítés - nem tetszett.
Ha emelték az árakat - akkor úgy éltük meg, mintha katasztrófa lenne.
Nem tetszett, hogy keveset emeltek a fizetésen, holott volt soros, és soron kívüli lépés is. Hol tudtuk még azt akkor, hogy lesz olyan is, amikor az emberek egész életükben minimálbérért kuliznak.
Nem tetszett, hogy nem kaptunk minden évben SZOT, vagy vállalati üdülést.
Az sem volt jó, ha bár olcsó volt a vállalati, intézményi ebéd, de vagy nem lehetett választani, vagy csak 2 félből kellett kinézni: mi tetszik.
Nem tetszett, hogy évekig kellett gyűjteni egy műszaki cikkre, tátott szájjal, hitetlenkedve hallgattuk a nyugaton jártak beszámolóját, miszerint van olyan, amikor pénzzel bemész a boltba és kijössz egy kocsival.
De azt is tudtuk, hogy volt olyan hely, ahol még vaj sem volt a boltban - tőlünk Keletebbre - ez aztán elégedettséggel töltött el bennünket, hogy igen, azért nálunk mégis csak van, amire szükség van.
Igazándiból nem tudtuk, hogy van jobb is, vagy hogy sokkal jobb is.
Ingyenes volt az orvoslás, sőt nem csak annak aki dolgozott, hanem a családtagjainak is.
Ilyen régen nem volt, úgyhogy ez bizony nagy vívmány volt.
Mindenkinek volt munka, ami szintén hihetetlen lett volna pár tíz évvel előtte - és a fizetésből amit adtak a munkáért - ki lehetett jönni. Sőt - még félre is lehetett rakni.
Persze nem véletlenül - egy csomó mindent nem lehetett kapni, de mivel nem tudtunk róla hogy lehetne - ezért nem is problémáztunk rajta.
Ha valaki dolgozott - márpedig mindenki dolgozott - és volt mögötte családi háttér, akkor a kor szintjén haladhatott. Lakás, kocsi, nyaraló.
Idővel az is, akinek az ősei szegényebbek voltak - mert lehetett maszekolni.
Persze akkor dupla annyit dolgozott, de pénz is volt.
A kisember azt érezte, hogy végre embernek nézik, hisz nyomorba született, és idővel háza lett, kis földje, munkája. Ilyen az ősei idejében nem volt.
A kisember azt érezte, hogy végre embernek nézik, hisz nyomorba született, és idővel háza lett, kis földje, munkája. Ilyen az ősei idejében nem volt.
Akkor még nem tudtuk, hogy a látszat - milyen jó volt. Akkor is morcogtunk, mindenen vacakoltunk.
Nem jó a kenyér, zsenge... Ma örülnénk ha hasonló lenne.
Mire hazaérünk megsavanyodik a tej - most meg lejárat után egy hónappal is ugyanolyan az íze a tartós tejnek, vagy ha bennmarad véletlen felbontva a hűtőben két hetet...
Még a hús hús volt, a virsli nagyjából az, aminek lenni kellett, a debreceni nem valami lecsókolbász szerű massza, hanem kicsit füstölt páros volt - persze nem voltunk egy percig sem megelégedve vele. Azzal viszont igen, hogy legalább volt... Ma persze kiegyeznénk azzal a minőséggel...
Mindent lehetett kapni a boltban - amiről tudtad, hogy van. Ha nem volt, akkor idővel lett, és már a várakozás is kellemes...
Hogy nem kritizálhattuk a rendszert? Dehogynem. Otthon, családon belül - de nagy problémázások, viták nem voltak...
Volt pénz, volt árú a boltban, volt ruha, orvos, gyógyszer, egy kis szórakozás,tanulhattál, bálok, később disco, színházi- mozielőadás - például vállalati bérlet - időnként egy kis nyaralás. El voltunk. Nyugatra menni? Minek? Hisz valutát sem tudnál váltani eleget... Így hát nem hiányzott, mert példa se nagyon volt előtted.
Ugyanúgy meg volt minden, mint manapság - csak a kor akkori, keleti színvonalán.
De ami széppé tette az egészet - az bizony a fiatalság. És a viszonylagos nyugalom, a létbiztonság érzete, ami nélkül talpon maradni sokáig nem lehet. Meg persze az is hozzájárult, hogyha nem tettél keresztbe a rendszernek - akkor azt érezhetted, hogy Te is Ember vagy....