Főleg gyermekekkel üzleteltek. És nem ám idegenek, legtöbbször saját szüleik.
Volt hogy egyszerűen csak pénzért, volt, hogy a szegénységből menekítették a kicsit.
A főváros akkori szívében - 1930 körül vagyunk - a Kossuth Lajos utcában ismert jelenség volt hosszú időn keresztül egy rongyos koldusasszony. Sovány karjaiban egy aranyos, kék szemű, szőke, hullámos hajú kisfiút fogott, állandóan ott volt vele, egész nap együtt lézengtek a jó hírű környéken. .
A járókelők persze megsajnálták a gyereket, az asszony sírósan könyörgött egy kis pénzért, hogy segítsenek - és az embereknek legtöbbször megesett a szívük - majd mindenki adott pár fillért a megesettnek. Ha pénzt kapott - könnybe lábadt szemmel mondott köszönetet. Kisfia mosolya már eleve elegendő fizetségnek számított a "nagyközönségnek".
Ismerték őket az utcában, ha nem látták őket - már hiányoztak.
Sokan adtak nekik filléreket - főleg az asszonyok, hisz közben megcsodálhattak a gyönyörű kisdedet.
Jó ideig ez ment, aztán egyszer csak eltűnt a gyermek. Nem értették az emberek mi történt, így hát tudakolták az asszonytól. Az meg mondta: örökbe fogadta egy gazdag asszony, immár jó dolga van, a nyomorúságos odújuk helyett ezek után úri környezetben élhet. Akkor még persze nem tudták az emberek, hogy örökbe fogadta valóban egy úriasszony a kicsit, csakhogy nem ingyen, hanem 100 pengőt kért érte a koldus.
Eltelt jó pár nap, aztán egyszer csak megjelent a nő ismét egy gyermekkel. Csodálkoztak is rajta rendesen, hisz eddig úgy tudták, csak egyetlen kicsije van.
Gyanússá vált előttük, hogy lehet hogy csak a koldulás miatt hordja magával a kisdedeket, ezzel akar pénzt kicsikarni másokból - a sajnálatra apellálva.
Ezért aztán szóltak a posztoló rendőrnek, hogy nézzen utána milyen gyerekekkel jelenik meg ez a nő, mi lehet az egész eset mögött.
És a rendőr utánanézett.
Kiderült, hogy saját gyermekét árúba bocsátotta, valóban örökbe adta 100 pengőért egy gazdag nőnek, aztán a pénzből vett egy másik gyereket 20 pengőért. A köztes összeget pedig elitta, elkocsmázta.
Az is kiderült idővel, hogy míg sajátja vele volt, a napi befolyt pénzt szinte mind italra fordította. Ha kicsije sírni kezdett, akkor egy kis borral nyugtatta meg.
Annak az asszonynak, akitől az "új" gyereket vette megígérte azt is, hogy majd a gazdag család, ahová a kicsit viszi támogatni fogja az anyát is, aki rossz állapotban volt egészségileg. Természetesen erre nem került sor, mert neki kellett a gyerek, hogy koldulása sikeresebb legyen.
Végül az asszony 5 évi börtönbüntetést kapott, utána pedig kitoloncolták az országból, mert kiderült, hogy nem magyar állampolgár.
Az az egészben a borzasztó, hogy hasonló esetek gyakran előfordultak. Úgy kereskedtek akkoriban a szegény gyerekekkel, mintha valami állatok lettek volna.
Sokszor csak a pénzért adtak túl utódjaikon az emberek, de persze volt jó pár olyan eset, amikor azt látták az ügyletben, hogy a kicsik jobb körülmények közé kerülnek, és emberibb életet élhetnek. Nem elhanyagolandó - a kapott pénzből ők is eltengődhettek megmaradt utódaikkal egy időre... Fotó: epa.osz.hu/Escher Károly - a fotó illusztráció